Elköltöztem!

Mostantól itt találtok meg: Halott Madarak

Ha egyszer meghalok

Egy újabb közös vers Nikivel. (Kék: Niki, vörös: Én)

Ha egyszer meghalok, úgy temessenek el,
Mint hőst csata után, együtt fegyveremmel.
Szögeljék koporsóm, tudják, hogy ott vagyok,
Zászlóval és karddal, ha egyszer meghalok.

Tegyenek majd mellém tintát és tollat,
A gyászbeszéd nem Istenről, csak rólam szólhat.
Tudja meg mindenki, miért s hogyan éltem,
Tiszteljék sokan mindazt, mit elértem.

Szeressen az, aki élve is szeretett,
Maradjon boldog, ki velem az lehetett.
Sirasson meg, hullasson könnyeket értem,
Száz évig emlegesse, hogy mellette éltem.

Gyűlöljön szabadon, ki mindvégig gyűlölt,
Hűvösen nézze a rideg-márvány sírkőt.
Zokogjon minden társam hangosan,
Fájjon nekik nagyon, hogy meghaltam.

Dobjon sarat síromra, ki nem akart látni,
Virágot az, ki nem szégyellt mellettem állni.
Tüskével szúrja fejfám, ha zavarta hangom,
Ha ismert, szirommal simogassa arcom.

Ha egyszer meghalok, ne verjék nagydobra,
Csak az búcsúzzon el, ki figyelt a hangomra.
Ne legyen nagy parádé, csak mi megjár nekem,
Elég hogyha puha párnára teszitek fejem.

Utoljára nézzen le rám, mosolyogjon,
Kezében egy rólam készült képet fogjon.
Majd tépje szét, ha már a föld alatt leszek,
Felejtse a szenvedést, hogy én elveszek.

Ne sajnáljon engem, hogy puha földbe tesznek,
Ne fájjon neki, hogy tőle elvesznek.
Ne érezze magát egyedül soha,
Egy napon neki is koporsó lesz otthona.

De addig szép emlékem éljen benne,
Ne higgyem, hogy ő mindent elfeledne.
A létezésem értelmét is tudja,
Ő volt az, kiért szívem hullt a porba.

 

/2011. 09.23/

Itt is baromi régen jártam már.

Meglátszik, hogy suli van.

Igazából nincs semmi jelentős dolog amiről beszélhetnék. Csak gondoltam helyzet jelentek, hogy nem haltam meg. Még...

Mostanában túlzottan is érdekel a dolog. Egyre elvontabb és betegebb vagyok. Néha még saját magamat is megijesztem ezzel. No de addig segond, amíg nem okozok kárt magamban. Azt meg még akkor sem tenném, ha rajtam, illetve a halálomon múlna a világ megmentése.

Egyre önzőbb leszek. Ráadásul egyre bunkóbb is. Elviselhetetlen vagyok. Egyre többet antiszockodom és kerülöm a társaságot. Idő közben tömeg- és emberiszonyom is lett. Érthető. Mostanában tényleg nehéz kiigazodni rajtam. Olyan szinten csapongó az érzelmi világom a depresszión belül, hogy arról filmet kéne forgatni. Na jó, azt talán azért nem. Mindenesetre sokat gondolkodom a halálon, az életen. Az életem értéktelen, elveszítette az értelmét már egy ideje. A halál meg... Ismeretlen. És mint ember, én is félek az ismeretlentől. Bár, ha meg kéne halnom, beletörődnék.

Az utóbbi időben egyre több dologgal vagyok úgy, hogy csak fogom magam és beletörődök. Egyre szánalmasabb leszek. Éljen az ismét felbukkanó önbizalom hiány!

Újonnan rákaptam a DemiseMAN stílusra. Mármint rajzok terén. Baromira bírom, ahogy rajzol.[Link] Összesen egy piros meg egy fekete tűfilcet használ a rajzaihoz. Baromi jó. Nagyon tetszik az a nyomasztó hangulat, illetve a színvilág. Rákattantam a kavicsfejű emófigurákra. Lényegesen könnyebb őket lerajzolni, mint... mást. Én is próbálkozom rajzolgatni, de egyelőre csak ez a kis izé született meg: Adam

Ha úgy vesszük még csak nem is hasonlít, de gyakorlat teszi a mestert. (Mondjuk ez nálam eddig soha nem vált be.)

Zenét... Nem feltétlen fog bejönni mindenkinek. Mondjuk ez eddig se érdekelt. Avenged Sevenfold - A Little Piece of Heaven

Asszem mára ennyi belőlem. Majd jelentkezem valamikor a (nem mondom, hogy) közeljövőben.

~Łastßreath~

Jelenlegi önmagamról:

- Breath-nek lehet szólítani
- Betegesen Yaoi mániás vagyok
- Mindenem az írás legyen szó történetekről, vagy versekről
- Imádom a szerepjátékokat
- Kedvenc íróim: Vavyan Fable, Stephen King, Robin Cook, és H. P. Lovecraft
- Szeretem a horrort és az elvont dolgokat
- Gyakran tartok aranyosnak olyasmit, amitől másoknak felfordul a gyomra, vagy elmegy tőle az életkedve.
- Mindenről meg van a saját véleményem
- Nem vagyok talpnyaló, kerek perec kimondom, amit gondolok
- Nem vagyok bunkó, csak akkor, ha okom van rá
- NEM VAGYOK EMO!!!!
- Nyugodt típus vagyok
- Nehezen lehet felhúzni, vagy kiakasztani
- Nem balhézok, kerülöm a konfliktusokat, de nem alázkodok meg senkinek sem
- Gyűlölök hazudni, ezért nem teszem
- NEM vagyok hajlandó megváltozni senki kedvéért sem, nekem ez így kényelmes
- A végletekig önző vagyok, mindig csak az érdekel, hogy saját magam számára mi a legjobb megoldás
- Mindenem a GazettE
- A jellemem kiszámíthatatlan, hangulatfüggő
- Mostanában pesszimista és depresszív vagyok
- Kedvenc témám a Halál, mindig is érdekelt
- Nem vetem meg a saját nemem, de a másikat sem
- Nálam a hangulatváltozások még az időjárásnál is kiszámíthatatlanabbak
- Szeretem ha egy film Depi Enddel végződik
- A legnagyobb boldogságot a töménytelen mennyiségű vér látványa és a cenzúra nélküli yaoi nyújtja
- Bezárkózott vagyok, nehezen nyílok meg mélyebben másoknak
- Csak annyira barátkozom, amennyire szükséges
- Apám nincs, anyámmal nem jó a kapcsolatom, családi kötődést nem éreztem soha
- Akiket nem szeretek, figyelmen kívül hagyom
Nagyjából ennyi. Akit elijesztettem ezzel, az így járt. Aki hosszú távon elvisel, azelőtt le a kalappal, gratulálok nekik (kevesen vannak).

~Łastßreath~

'Napot.

Háromnegyed 12 múlt 3 perccel. Így kinézve az ablakon az égen csak két felhőt látok, azok is halálra vannak ítélve. Még mindig meleg van.

Jut is eszembe. Párnapja született egy új versem. Ha jól emlékszem, ide még nem raktam ki, de akkor most pótlom az elmaradást.

Halálmester

Mondd el nekem Halálmester:

A sors nekem milyen lapokat kever?

Mikor jön el az én időm?

Milyen lesz majd a szemfedőm?

Hányan fognak majd megsiratni?

Emlékem mikor fog elillanni?

Lesz virág a síromon,

vagy kopár lesz az a sírhalom?

Kopjafám lesz, vagy sírkövem?

Mondd, hányan búcsúznak majd el tőlem?

Démon jön majd értem, vagy gyönyörű angyal?

Hív-e majd engem selymes hangú kisharanggal?

Mondd el kérlek, Halálmester:

Ugye mindenki önmaga életéért felel?

Létezik Ördög? Létezik Isten?

Ha nem, akkor mégis miben kéne hinnem?

Mikor halok meg? Hány évesen?

Ragyoghat a lelkem még szikrázón, fényesen?

Lesz majd, ki velem hal, ha engem temetnek?

Vagy szépen, csöndben sorra elfelednek?

Hogy emlékeznek vissza majd énrám?

Ugye megállnak majd egy percre némán?

Lesz majd olyan, kinek sokat jelentek,

és rám gondolva, értem hal majd meg?

Felelj hát most, Halálmester:

Betegségben fonnyadok el?

Lesz majd, ki értem átsír egész éjszakákat?

Lesz majd olyan, kit halálra emészt a bánat?

Lesz majd, ki a síromra köpve

elfeled engem mindörökre?

Lesz majd olyan, ki csöndesen

altatót suttog nekem?

Lesz majd, ki síromnál virraszt reggelig,

s ha rám gondol szeme könnyekkel telik?

Vagy csak eltűnök, mintha nem léteztem volna,

és senki nem lesz, ki rám gondolna...

Tudok róla, hogy megint sötét hangulatú verset sikeredett összehozni, de már annyira megszoktam, hogy lehetetlennek tartok másfélét írni.

Ó,igen! Jut eszembe: jövőhéten utalják a pénzt. Szeptemberben már költözhetünk végre. Azért csak szeptemberben, mert még meszelni, festeni kell a házban, járólapozni illetve parkettázni. Lesz vele egy csomó munka. A kerítést is át kell festeni,mert borzalmas állapotban van, de aranyos kis házikó. A tetőszerkezete, meg a terasz része 2008-ban lett teljesen felújítva, szóval az vadiúj. Nos, én már alig várom. Új ház, egy teljesen új és normális élet. Jó lesz. 

Tegnap nézelődtem youtube-on, és rátaláltam a Magnet-re egy kicsit máshogyan. Ez az eredeti, a Sekihan és Pico féle változat  A másik, amit én találtam jóval másabb. Viccesebb. Jókat nevettem rajta. De egyébként azoknak a srácoknak sincs rossz hangjuk, akik ezt a másik változatot éneklik. Csak nem éppen veszik komolyan. Mindenesetre érdemes végig nézni, Itt van: 【寝下呂企画】magnetを普通に歌ってみたはずだった【ねる×Gero】

Közben elkapott az ihlet és nekiálltam lerajzolni Magnet verzióban a két karakteremet, Mao-t és Kirit. Ahhoz képest, hogy mikor "kitaláltam" őket Kiri volt a seme típus. A rajz meg valahogy az ellenkezőjét mutatja. Ami még érdekes az az, hogy Mao haja általában ugye copfban szokott lenni, itt viszont kiengedett hajjal ábrázoltam, mert szerintem úgy "érzékibb" a hatása a rajznak. *nevet* Mindjárt mutatom is. *csak még befejezi Mao pillangóját*

Mára végeztem itt. Majd jelentkezek még a közeljövőben.

Bai~

~K~

Üdv ismét.

Augusztus 13-a, szombat van. (nem tudom,minek írom le mindig)

A szignóm ideiglenesen K-ra fog változni, okokat nem mondok.

Kiégett az éjjeli lámpám égője. :/ Vennem kell majd hozzá égőt.

Tegnap elszívtam egy szál cigit. Életem első cigijét. Nem esett jól. Az idegesség meg a nikotin kiűzte belőlem a vacsorámat, a vécékagylóba. A dologról én már csak annyit nyilatkozok, hogy sosem fogom megérteni. Találhattuk volna más módját is. Ő kérte, hogy vége legyen. Nálam a "vége" általában azt jelenti, hogy véglegesen vége. Utána rosszul esett neki, hogy nem küzdök azért, hogy visszaszerezzem. Meg hogy túlságosan hamar találtam magamnak egy 'silány pótlékot' helyette. Fél év szerintem nem rövid idő... Nem bírom, ha valaki féltékeny. Ráadásul mindig akkor talált meg ezzel, mikor épp kezdtem élvezni az életem, mikor kezdtem volna helyrejönni. Neki egyáltalán nem ment a túllépés a dolgon. Néha már úgy éreztem hobbit űz abból, hogy leküldjön a padlóra és tépelődjek, hogy minden miattam romlott el. Nem. Tegnap végre felfogtam, hogy az egész valami kétségbeesett próbálkozás volt, hogy maga mellett tartson valahogy. Fájt neki, tudom, hogy így volt. De én, megígértem neki és be is tartottam, hogy lezárom a dolgot. Megbeszéltük: nem lesz többé közöttünk több, mint "barátság" (nem tudom, lehetett-e ezt így hívni). Ha én nem írtam rá, akkor nem is keresett. Mindig tőlem várnak csodát. Én viszont csak egy utolsó szemétláda vagyok. És igazán nem szép tőlem, hogy ilyen nyersen fogalmazok, de már nem tudok máshogy hozzáállni a dologhoz.

Tegnap találtam egy új animét. Basszus, megint csak gyűlnek a nézendők.... Még az Ergo Proxy is vissza van. De azért ez is igen érdekes. Ez a múltban, a középkori Japánban, pontosabban az 1800-as évek második felében játszódik. Szamurájos, bishi-centrikus anime. Kivételesen nem yaoi, vagy shounen ai. Nagyon tetszik a grafikája, és a szinkronhangok is gyönyörűen el lettek találva. Az openingje sem rossz (az endingről nem tudok mondani semmit, azt nem szokásom végig hallgatni). Mindenesetre ajánlom a japán történelmet kedvelőknek a Hakuouki - Shinsengumi Kitan című animét. Képet is mellékelek: 

Ma család moziztunk anyámmal. A Holtak Hajnalát néztük, amit kívülről fújok már, de meg akarta nézni, szóval azt néztük. Én végig mondtam az egészet. Jókat vigyorogtam rajta, hogy ez anyámnak már kevésbé tetszik. Negyed óra múlva megkérte, hogy fogjam be a szám és ne mondjam a szöveget a szereplőkkel. Megtettem, amit kér.

Nemsokára (fél óra múlva) hajat festetek. Ismételten feketét, mert tetszik a szín. Ha másnak nem, az az ő bajuk. Kitaláltuk édesanyámmal, hogy jól mutatna benne pár fehér melír is. Nekem jelenleg nincs pénzem fodrászra, szóval elvileg úgy lesz, hogy ledolgozom itthon az árát. xD Minden végrehajtott feladatért zsebpénzt kapok. 100 illetve 200 forint, de ha valami nagy és nehéz dolgom lesz 500 is fogok kérni xD Jaj de gonosz vagyok. Na mindegy.

Zene: Nightwish - Nemo

Na,én mára lépek. Jelentkezem majd még nemsokára, remélhetőleg.

Bai~

~K~

Oy.

Augusztus 10.-e van, este hat óra két perc.

Ma is meleg volt, felhőtlen időjárás.

Tegnap bent voltam a városban, vettem ezt-azt, és lógtam egyet Rei-channal, meg a kisfiammal. Jól elszórakoztunk, aztán délután összefutottunk Manócskával is, akit két perc leforgása alatt vagy harmincszor lefárasztottam. Mindenesetre azt mondta, hiányoztam neki. Öröm volt hallani, hogy legalább egy valakinek is hiányoztam az osztálytársaim közül. Mindent összevéve, csodásan alakult a napom. Délután viszont elviselhetetlenül hisztis voltam. Még saját magamat is idegesítettem vele, és nem győztem lépten-nyomon bocsánatot kérni azért,mert egy f*sz vagyok.

A mai napomról annyit, hogy borzalmasan unalmas volt. Valami jó animét akartam keresni és nem jutottam semmire, így megnéztem újra a Sekaiichi Hatsukoi utolsó megjelent részét. A kommenteket visszaolvasva, megtudtam, hogy a második évad, majd október környékén jön ki. Csodás. Egész nyáron vártam a fojtatást. Kicsit elkeserített, hogy olyan sokára lesz kész, de legalább most már tudom, mikorra várjam. ^^ Megéri rá várni, nagyon szeretem.

Kiokoskodtam magamnak egy megoldást. xD Amit már ezelőtt is megtehettem volna, de csak most jutott eszembe. (....jellemző....) A youtube letöltőm ugye már pár hónapja bemondta az unalmast. xD Minden bajom volt már vele, ma viszont nem adtam fel, és addig szórakoztam az interneten, míg végre rá nem jöttem, hogy csak le kellett volna töltenem a legújabb verzióját.... No comment.... Most legalább működik minden és boldogság van.

Félig-meddig megtanultam ma az Islander szövegét. Csak két sor nem megy belőle, de az is csak azért,mert elhadarják. De majd azt is megtanulom rendesen. Ami késik, nem múlik. *kacsint*

Az írás még mindig nem megy. ><" A "szerkesztőm" mondogatja itt nekem, hogy ha nem megy, akkor ne erőltessem, de attól függetlenül idegesít, hogy nem tudok semmi értelmeset kezdeni magammal. Mindegy, most úgyis csak annyit tehetek, hogy türelmesen kivárok....

ZENE: Nightwish - The Islander

Ez az, aminek tanulgatom a szövegét. ^^

Mára befejeztem, csak gondoltam helyzet jelentek egyet. Azért vicces, hogy amint nekiállok naaaagyon unatkozni, megszaporodnak a blogbejegyzéseim is xD *fejbe lövi magát*

Bai~

~Łß~

 

 

Üdv.

Kedd van, öt perc múlva délután egy óra.

Az időjárás, mint mindig, most is nagy ívben tojik az előrejelzésre. Mára elvileg hidegfrontról beszéltek, de ahhoz képest, hogy tegnap volt egy kicsit erősebb szélmozgás és pár fokot hűlt a levegő, semmi nem történt. Ugyanúgy süt a nap és meleg van, mint tegnap. Maximum annyi a különbség, hogy van pár kósza felhő az égen.

Két nap erejéig (ki tudja milyen belső indíttatásból) lett egy telefonos zaklatóm. Tegnapelőtt még 70-es számról hívogatott. Mikor felvettem a telefont, csak szuszogott, közben a háttérben menta tévé. Ezt háromszor megcsinálta, de mivel nem szólt bele a telefonba egy árva szót sem, ezért nem vettem fel többször a telefont. Tegnap már rejtett számról zaklattak (hogy ugyanaz, vagy sem, arról fogalmam sincs). Valahogy nem volt gyomrom ilyesmivel foglalkozni, így, mikor felvettem és nem szólt bele, utána kinyomtam a telefont, ahányszor hívott az illető. Délután - este felé ismételten csörgött a telefonom, rejtett számról hívtak. Épp előtte meséltem el anyámnak, hogy zaklatnak telefonon. Kikapta a kezemből a telefont és dicsérve az anyukájának a kétes munkahelyét, elküldte az illetőt melegebb éghajlatokra. Ma egyetlen egyszer sem csörrent meg ismeretlen, vagy rejtett számról a telefonom. Aztán ki tudja... Szánalmas, hogy vannak emberek, akik másokat zaklatnak, mert már nem tudnak mit kezdeni magukkal...

 

Tegnap megnéztem Howard Phillips Lovecraft műve alapján készült filmet. Dunwich Horror and Other Stories  Nem hosszú, körülbelül háromnegyed órás. Nekem nagyon tetszett. Eléggé elvont világa van, és keveset beszélnek benne, de engem nagyon megfogott. A három történet közül csak a Dunwich Horror novellát volt szerencsém elolvasni Lovecraft-tól, de a művei szó szerint olvastatják magukat. Nagyon életszerűen ír, főleg, hogy szinte már csak dokumentációnak, beszámolónak hatnak az elbeszélései. Ráadásul érthetően fogalmaz, így egyáltalán nem esik nehezére az embernek elképzelni azt, amit leírt. Be kéne szereznem néhány művét. Főleg ezek után gondolom így. Igazán nagyon érdekesnek találtam ezt a filmet is. Makettszerű, agyag, vagy gyurma figurákkal. Amolyan régies stílusban. De igazán élvezhető. Én ajánlom bárki figyelmébe, akinek van egy szabad órája és szereti a kifacsart, elvont, morbid dolgokat.

ZENE: Tarja Turunen - Until My Last Breath

 

Azt hiszem nincs több mondanivalóm. Ha eszembe jut még valami, kibővítem a bejegyzést. Viszont, nagy valószínűséggel mára lépek.

Bai~

~Łß~

Szép jó reggelt. (Már akinek)

Öt perc múlva 11 óra. Az idő napos, alig van pár felhő az égen. Meleg van.

Hétfő van. Ha jól számolom, már csak 3 hét van vissza a nyárból. Az idei tanévben már végzős leszek. Hihetetlen hogy elrepült 3 év az életemből, és hogy mennyi minden történt ezalatt. O_O Mindent összevetve kijutott mindenből elég rendesen. Jóból is rosszból is. De nem bánom. :) Talán ez alatt a 3 év alatt megtanultam kicsit élni, kicsit a saját lábamra állni. Megtanultam, hogy nem feltétlenül kapaszkodhatok mindig másba, hogy nem támaszkodhatok mindig másokra, és hogy a problémáimat magamnak kell megoldanom, nem pedig elszenvedni másoknak. Sok mindenre megtanított az élet, és mennyi mindenre meg fog még. Az biztos, hogy a legnagyobb pofonokat majd akkor fogom kapni, ha kikerülök ebből a világból a valóságba. Márpedig a valóság eszméletlenül kegyetlen tud lenni. Nekem sokszor fáj. Ezért van az, hogy gyakran a saját kis világomba menekülök. Persze mostanra már rájöttem, hogy nem menekülhetek állandóan, sem az élet, sem pedig a problémáim elől. Sokszor van az, hogy a menekülés nem old meg semmit. Szembe kell fordulni a félelmeimmel, problémáimmal. Egy kicsit élni kellene a valóságban is, hogy ha majd végleg kikerülök oda, akkor már ne legyen újdonság az a sok szemét, amivel találkozni fogok. Magam részéről nem tekintek boldogan a jövőm felé. Nyugodt lelkiismerettel jelenthetem ki, hogy a mai emberiség megérdemelne egy világvégét. Esztelenül gyilkoljuk egymást, mindenki a másikra mutat, ha magát a felelőst keresik. Pedig mindannyian ugyanúgy sárosak vagyunk az egészben. Egyszerűen csak kibújunk a felelősség alól. Szánalmas amit művelünk, és mégsem teszünk érte semmit. Sem sokan mások, sem pedig én. Mert én is csak ember vagyok, aki néha kifejti a véleményét a világról, aztán ugyanúgy él benne, mintha mi sem történt volna. Mert ilyenek vagyunk. Bármilyen kegyetlen is az igazság, bármennyire fáj is, attól még ez van. Ezt teremtettük magunknak, ebben kell élnünk, ebben kell meghalnunk, mert folyamatosan mérgezzük magunkat, ahelyett, hogy a kiutat keresnénk. Mindenki hazudozik, mindenkiben ott van a rossz szándék. Az elbűvölő bájos külső mögött ott rejlik a kihasználás, a hátba döfés. És ezt mindenki tökéletesen elfogadja, mert egyszerűen sem kedve, sem pedig ereje nincs arra, hogy megváltozzon. Néha talán mindenkinek csendben kéne maradnia pár percre és együtt elgondolkodni azon, hogy vajon hol szúrtuk el, és mit lehetne tenni ellene, ha már visszafordítani nem tudjuk a folyamatot. Igen, határozottan jó lenne. Talán hosszú távon még eredményes is.

Hiszen olyan sokan vagyunk, akik ha tükörbe néznek,már egyáltalán nem önmagukat látják. És hiába is keresnénk meg mélyen, nagyon mélyen az igazi önmagunkat, azt már nem találnánk sehol. Mert ez a fejvesztve rohanó, egymással cseppet sem törődő emberiség lemorzsolta rólunk az egyéniség lehetőségét. Ha nem vagy ugyanolyan, mint a többiek, akkor csak egy hasznavehetetlen selejt vagy. Én az vagyok. Tudom magamról. De a világért sem akarok sablonminta lenni egy futószalagon, amit agy nélküli, unott képű bábuk működtetnek....

Zene: the GazettE - Anata no tame no kono Inochi

Azt hiszem mára ennyi elég belőlem. Majd még jelentkezem valamikor.

Bai~

~Łß~

Jé, már megint itt vagyok! O.O

Hát ez hihetetlen.

Tulajdonképpen nem az. Olyan szinten nincs mit csinálnom, hogy nem tudok már magammal mit kezdeni, közben meg rinyálok minden kis szarért, holott, nem hisztizni kéne, hanem tenni ellene valamit. De lusta vagyok, úgyhogy hagyom a fenébe és szenvedek tovább. xD Milyen unszinpatikus jellemtelen ember vagyok. Hihetetlen mennyire nem kedvelem magam. xD 

Tea. Na az van itthon ezer meg egy féle. A trópusi vegyes gyümölcsösön keresztül az epresen át egészen a borsmentáig minden van. Na és persze csak én iszom. -.-" Most viszont rohamos fogyatkozásba kezdett, mivel egész nap teát iszok. (Meg olykor elvétve egy-egy pohár vizet.)

És itt megállt a tudomány. xD Piff V^V Agyi illetve érzelmi szinten körülbelül most egy lyukas zoknihoz hasonlítok leginkább. Ennek függvényében az elmúlt 2 napban brutálisan, teljesen, 100%-ban ukévá amortizálódtam. Vagyis hát inkább Pont. Egy Pont, aki nem csinál semmit, csak van és Pont, és mindenki kikerüli, vagy átlépi, mert csak egy Pont, és tulajdonképpen most nem hisztizek, csak próbálom leírni, hogy is érzem magam. Igazából improvizálok, hogy meglegyen a mai bejegyzésem. :3

Apropó! Vers! Írtam tegnap egy verset. Csodáknak csodájára nem depis. O.O Legalábbis szerintem nem az. Íme: Egy életen át

Zene, zene, zene, zeneeee~ hmmmm *hosszan elgondolkodik* Megvan! ..... Vagy mégse. :/ Akkor legyen ez:

Node of Scherzo

Csodás,csodás. *-* Rajongok érte. Olyan szépségesen gyönyörűséges. *-*

Na mit írjak még? *gondolkodik*

Áh, egós köcsög leszek és idézek magamtól ^^ *büszkefej*

"Az ölembe hullik minden, mit akarok,

Átölelnek lágyan, s én mégis megfagyok..."

"Mondd csak Isten,

mondd el nekem:

Mindaz, miben eddig hittem,

miért tűnt el hirtelen?"

Egyiknek sincs folytatása. Ezek csak ilyen kis szösszenet-szerűségek. Mindenesetre szerintem szépek. (Igen,mert egós köcsög vagyok, és jólesik)

Jaj, mára elég belőlem. Azért csak összehoztam egy bejegyzést. :3 No, eltűnök mára.

Bai~

~Łß~

Üdv megint.

Le kéne szoknom arról, hogy ilyen ritkán blogolok. A tegnapi meg az azelőtti bejegyzésem között is majd' egy hónap telt el. Egyszer tényleg rendszereznem kéne a dolgot.

Nekiálltam inni. No, nem alkoholizálók, félreértés ne essék. Csupán elhatároztam, hogy abbahagyom a kakaó iránti rögeszmés szenvedélybetegségemet. Így hát áttértem a teára. Hogy miért? Igazán egyszerű az oka: Nem akarom tovább gyarapítani a vesekő gyűjteményem. *haha* A tea meg eleve arról híres, hogy átmossa a vesét. Érzem is, mert most meg 20 percenként rohangálok pisilni. Majd hozzászokok...

Kelés. Az ma nehezen ment. Fel lettem keltve fél hétkor. Az szerencsére nincsen olyan korán már. Boltba kellett volna ugyanis menni. Megittam a kis kávémat, elkészültem. Erre jön a következő információ, miszerint jaj, hát mégsem kell ám boltba menni, mert már minden van itthon, nem kell semmit sem venni. Okéééé.... Ez a hír úgy konkrétan eléggé megrázott. Ennek fényében pedig határozottságtól telve visszafeküdtem aludni (igen, kávé ivás után,és sikerült is). Fél 11kor keltem fel.

Megint jól elbeszélgetek a semmiről. Ez olyan lehangoló. Nem, tulajdonképpen inkább röhejes. Mármint, hogy egy hónap elteltével megint feltolom ide a képem és írok egy élménybeszámolót, aztán másnap, hogy ne nézzek ki annyira lustának, írok valami jelentéktelen idiótaságot, és két hónapig megint nem jelentkezek. xD Ez jellemző rám. Javíthatatlan vagyok.

Akkor most zenézek egyet. Mert miért ne. Rá vagyok nagyon kattanva a Nightmare Before Christmas-re, szóval most megkapjátok az All American Reject feldolgozásában készült Jack's Lament című dalt a filmből. ^^

All American Rejects - Jack's Lament

Mára befejeztem. Szerintem majd beláthatatlan idő múlva úgy is jelentkezek. Nem garantálom, a holnapot. Lusta vagyok.

Bai~

~Łß~

Üdv megint.

Jó régen írtam már ide is. Igazából azt sem tudom hol is kezdjem. Minden esetre próbálok szépen, sorban haladni.

Dobozolunk. Bizony, most már elkezdtük. Most már tényleg csak arra várunk, hogy utalják a pénzt és mi is utalhassuk. Aztán beköltözünk az új házba. Az már kérdéses, hogy mikor is fog ez megvalósulni úgy konkrétan.Fogalmam sincs. Egyelőre minden zavaros még. Már így is nagyon elhúzódott a dolog.

Írás. Ez az,ami nem megy. Annyi más dolgom, van, hogy egyszerűen képtelen vagyok normálisan odafigyelni arra, hogy mit és hogyan írok le. Elhatároztam én, hogy még a költözködés előtt lenullázom magam, hogy ne legyen olyan sok a tartozásom, miután kidobozoltunk, de úgy tűnik ez sem úgy sikerült, ahogy elterveztem. Képtelen voltam akárcsak egy betűt is leírni. Gyönyörű helyzet. Most egy időre offoltam is magam az oldalról. Tartson mindenki annak, aminek csak akar.Úgy vagyok vele, hogy már ez sem érdekel úgy igazán. Majd megoldom valahogy.

Ah, igen. Ultrahangon is voltam. Csodás volt,mint mindig. Most a jobb vesémben is találtak követ. Szerencsére az csak 2 mm-es, de azért lehangoló, hogy megint van... Ott is. Nem,mintha nem lenne elég az az 5mm-es a balban (Petike, mert neve is van). Majd meglátjuk mi lesz vele. Egyelőre gondot nem igazán okoztak. Azt már megszoktam, hogy néha-néha begörcsöl az egyik, meg hogy érzékenyebb ezen testrészem az időjárás változásra, de semmi komoly. Nem szeretem.

Főiskola. Sok mindenen eléggé elgondolkodtam. Nem megyek fősulira. Már csak azért sem, mert kib*szottul drága (elnézést). Nekünk meg nem épp arra kéne a pénz, hogy átbukdácsoljak 4 évet (ha nem többet). Érettségi után elmegyek dolgozni. Felvételizek közben egy kereskedelmi szakképző suliba (esti tagozatosnak, mert kell a pénz. sajnos nem bővelkedünk vele). Így suli mellett, dolgozni is tudok. Be tudok szállni majd a közös kiadásokba is. Így lesz a legjobb. Nem így terveztem, de nem lehetek folyamatosan önző. A családomnak meg -akármilyen is az a család- szüksége van rám. Talán fordítva is így van. Mindenesetre meg vannak a terveim a jövőre nézve. Csak a megfelelő profitot kell hozzá összeszednem. Egyelőre nem publikus, nem akarom feleslegesen beleélni magam semmibe, amíg nem biztos. Mindenesetre minden erőmmel azon leszek, hogy sikerüljön véghezvinnem. Nagyon szeretném.

Mit írjak még? Túl vagyok egy animén, és most egy másikat nézek. 

A Togainu no chi érdekes volt, mondjuk sok helyen talán túlságosan komolyra próbálták venni a jeleneteket. Ezen felül a vége nekem kissé zavaros volt. Túl gyorsan akarták lezárni, ahhoz képest, hogy mennyire elhúzták az elejét. Ettől függetlenül egyszer meg lehet nézni.

A másik anime, amit jelenleg is nézek az Ergo Proxy.  Érdekesnek érdekes ez is. Mondjuk ezt is túldramatizálják, de a főszereplő nőnek nagyon tetszik a sminkje. A Vincent Law és Pino páros pedig nagyon szerethető. Legalább is szerintem. Néhány szó erejéig: a jövőben játszódik, amikor a földön már rég megállt a természetes körforgás és létfenntartó kupolákban élnek az emberek, és az úgynevezett autoreiv-ek. (amolyan robotok) Feltűnik egy szörnyeteg. Vagyis kettő. Úgy nevezik őket, hogy Proxy (mily'meglepő). Sok sok sok minden történik és a "főszereplő" Re-L, és hűséges Entorauge-típusú autreiv-je útra kelnek, hogy felkutassák az eltűnt Proxyt, akiről minden kétséget kizáróan a bevándorló Vincent Law tud a legtöbbet. Meg is találják, és, hogy mik lesznek ezek után? Azt javaslom meg kell nézni. Nem rajongtam sose az ilyen mecha animékért, de ez kifejezetten tetszik. Érdekes a színvilága, tetszik a grafikája is. Ráadásul elég súlyos gondolatok vannak beleépítve. Van, hogy egy-egy rész után meg kell kicsit állni és megemészteni az információkat.

Nos. Szerintem mára legyen elég belőlem. Majd még jelentkezek.
Bai~

 ~Łß~

 Yoite életem (egyik) szerelme *-*

Anime: Nabari no Ou

Üdv.

Mit is mondhatnék? Az már egyszer biztos, hogy elég érdekes időszakon vagyok keresztül. Nem ecsetelem, nincs se kedvem, se hangulatom leírni. Úgy sem érteni senki miről hadoválok.

No, akkor. Ajánlanám mindenkinek a figyelmébe a Nabari no Ou (Nabari királya) címmel ékeskedő animét. A mostani cenzúra rendszer szerint én egy 12-es pamacsot csúsztatnék a sarkába, mert nem történik benne semmi "borzalmas, brutális, stb" azon kívül, hogy meghal benne jó pár ember és nem cenzúrázzák benne a vért (aminek szerintem semmi értelme, mert attól még hogy feketére színezik a vért, az vér marad 'cebzúrázva' névvel. lol ezt sosem értettem, mindegy is). Az egész egy Rokujo Miharu nevű 14 éves kissrácról szól. Mondjuk az egész Naruto copy, de attól függetlenül élvezhető. Egyedül a klán lemészárlós, testvérharcos dolog csapta ki a biztosítékot nálam, de legalább nincsenek benne jelentéktelenül unalmas töltelék részek. Az egész anime 26 részes, ami azért egész optimális. Visszatérve Miharura, elég unszinpatikus az elején. Olyan 'Sasuke az isten és nem törődik senkivel' típus, de a sorozat folyamán gyökeresen, elég látványosan változik meg a személyisége. A múltjára abszolút nem emlékszik, azt is csak később tudja meg, hogy az ő testében van elzárva a Shinrabanshou (copy copy copy ><), ami egyébként a világ minden bölcsességének a birtokában van, stb stb... Szóval nagy a hatalma, de Miharu még nem tudja irányítani. Jönnek a "barátok" (akiket szintén nem csípek olyan nagyon) plusz a sensei,aki valójában egy gyáva alak és inkább menekül,minthogy szembenézzen a dolgokkal. No mindegy. Aizawa halhatatlan, Shimizu bosszút fogadotta bátyja ellen,mert az lemészárolta a klánjukat, de aztán a végére borzasztóan kijönnek egymással. Na jó... Hagyjuk a frászba, mert így elnézve a dolgot csak lehúzom az animét >< Pedig imádtam.*-* Márcsak Yoitemiatt is *-* Kiskorában szülei úgy kezelték, mintha meg sem született volna. Bántalmazták, azt mondták neki jobb lett volna ha meg sem születik. Miután kórházba került Hattori megkérdezte mi a kívánsága, és Yoite azt felelte, hogy azt szeretné ha eltűnne ebből a világból. Hattori kihasználta a kívánságát, azt mondta ha megtanulja a Kira használatát, és haláláig a Kairoshuut fogja szolgálni, akkor a kívánsága valóra fog válni. Ezek után Yukimi gondjaira bízták, és ott sajátította el a Kira használatát rengeteg fájdalom és szenvedés árán. Sosem beszélt, nem szólt egy szót sem, és Yukimit egy idő után zavarni kezdte, hogy a fiúnak nincs neve. Neveket kezdett felsorolni, és Yoite maga választotta a saját nevét. Mikor tudomást szerzett róla, hogy Shinrabansho felébredt elment, hogy egyezséget kössön vele. Azt akarta, hogy töröljék ki a létezését a világból. Undorodik Yukimitól, később azonban kiderül, hogy a másik fél nem is olyan érzéketlen és kegyetlen vele szemben, mint ahogy mutatja.A Yoite nem az eredeti neve, arra ugyanis nem emlékszik, ha egyáltalán volt neki. Yoite eredetileg egy macska neve volt, ő maga választotta ezt. A Kira egy olyan tiltott technika, ami álltal képes az áldozatba ereszteni saját chi-jét, ezzel belülről roppantva szét az áldozat csontjait, ennek pedig az az ára, hogy saját életerejét emészti fel. Az anime elején összesen kettő hónapot jósolnak neki az orvosok. És hát sajnos meg is hal,mert visszautasítja Miharu segítségét.

Mindig kifogom az ilyet ^^" Mindig a kedvenc szereplőm hal meg. Egyébként mélységesen meg lehet érteni Yoite érzéseit, én legalábbis nagyon szimpatizáltam vele.

Noh, akit érdekel az kukkantsa meg. Indavideón fent van mind a 26 rész magyar felirattal. ^^ Jó szórakozást hozzá!

Nemsokára elköltözünk. (yay) Persze településen belül maradunk, de hát a jó szomszédi ISZONYNAK úgy tűnik nincsenek határai, szóval inkább költözünk. xD Röhej amit csinálnak, de most már mindegy. Ha minden jól megy augusztus-szeptember környékén már költözünk is. ^^

Most jön a zenekuckó rész, mert már nincs mit mondanom így hirtelen. Ha már a Nabari no Ou körül forgott a mai bejegyzés, lessétek meg az openingjét is ^^ Nabari no Ou opening  Nekem tetszik alapvetően a zene is, meg a grafikával is ki vagyok békülve. Persze jó pár seggfej alak szerepel benne. (Yoitén kívül senkivelsem szimpatizált xD)

Idéznék egyet kedvenc írómtól, ezzel buzdítva mindenkit a boldogabb életre, mert mindenki megérdemli, hogy boldog legyen: "Két ember közt a legrövidebb út egy mosoly." ~Vavyan Fable

Mára kikapcsolom magam és elköszönök. Mindenki vigyázzon magára és másokra is, akik fontosak nekik.

További csodás napot, illetve estét!

Bai~

~Łß~

Childrin R Skary - Newer wake up
(Fordítás)

www.youtube.com/watch  (katt a meséhez)

Egy nap elaludtam, és nem ébredtem fel többet...
és az álmomban láttam egy tündért egy virággal a kezében...
nagyon csinos volt....
de aztán szétnyitotta a fejét és MEGETTE A VIRÁGOT....
de még mindig ÉHES volt, mert körbenézet, majd rám nézett
és én tudtam, hogy meg fog enni...
de gyorsabb voltam és futottam és futottam és futottam...
de ő is futott és futott és futott... UTÁNAM!
Egyre nagyobb és nagyobb lett, félelmetes fogai voltak
arra gondoltam: 'Egy tündérnek nem kéne... vékonynak lennie?'
...és hirtelen... ELTŰNT...
mindent öszevéve... nagyon féltem az edrőben
...borzasztóan féltem, hogy egyedül maradtam a tündérrel...
már-már azt kívántam, hogy visszajöjjön...
mert várt rám...
az álombéli erdőmben nem volt éhes...
de várt rám...
mindvégig...
Egy nap elaludtam és...
NEM ÉBREDTEM FEL TÖBBET....

Eredeti szöveg:

One day I fell asleep, and I never woke up...
and in my drem I saw a fairy an she was holdin a flower
an she was sooo pretty
But then she opened her whole head and she
ATE THE FLOWER...
but she was still HUNGRY because she turned
her head and she looked at me...
and I knew that she was going to eat mebut I was faster
and I ran and ran and ran...
only she ran and she ran and she ran AFTER ME...
And all the time, she was getting bigger with scary teeth
and I thought: 'Aren't fairies supposed to be.. thiny?'
... and suddenly... SHE WAS GONE...
along with everything but the forest...
and I wa scared, even more scared
that I was with the fairy...
and I almost wished she'd come back
because whatever was waiting me
in my dream forest wasn't hungry...
but it was waiting me... anyway...
One day I fell asleep
and I NEVER... WOKE UP...

Miért?

ZENE  (katt rá)

Miért?

Sokszor, borzasztóan sokszor felmerül bennem a kérdések hada. Mi vagyok? Miért vagyok? Miért itt? Miért most? A miértek sorozata pedig megállíthatatlanul furakszik be egyre inkább gondolataim közé, és minden egyes megválaszolatlan kérdésem újabb miértet szül. Néha úgy érzem, nem tartozok ide, máshol jobb lenne. Néha úgy érzem,  nem akarok innen elszakadni. Néha üvöltenék a dühtöl, amin máskor jóízűen nevetek. Néha megmosolygok olyan dolgokat, amiken legbelül megszakad a szívem. Néha csak ülök és bámulom a falat nem gondolva semmire, vagy hanyattfekszem a padlón és a plafont fürkészve gondolkodom el saját eddigi életemen.
Sok rossz döntést hoztam már, de ugyanakkor jó döntéseim is születtek, melyek elnyomták a rossz utáni kellemetlen szájjízt. Gyakra vágyom arra, hogy visszaforgathassam az idő kerekét. Ha megtehetném valószínűleg nem lennék most itt, legalábbis nem így. Túl sok minden történt már velem ahhoz, hogy ne higyjek a sorsban. Semmi sem történik ok nélkül. A rossz döntéseket is meg kell hozni ahhoz, hogy a jó úton járjunk. Azon az úton, amit valaki, valahol, valamikor megszabott nekünk. Hogy ki ez a valaki? Isten vagy Ördög? Esetleg más? Úgy gondolom ezt nem áll módomban meghatározni. Ha akarnám sem tudnám. Minden ember máshogy képzeli el.
Miért hisszük? Mi a hit? Miért van? Újabb megválaszolatlan, megválaszolhatatlan kérdések. Én azt felelném rá, hogy az elkeseredett emberi világnak szüksége van arra, hogy higyjen valamiben. Legyen az bármi, bármilyen, bárhol, bármikor. Szükségünk van kapaszkodókra, hogy tovább haladjunk, hogy képesek maradjunk az életre, a túlélésre, s ha ezt embertársainkban nem találjuk meg, hát máshoz fordulunk.
Nem vagyok vallásos. Mégis van egy sajátos hitvilágom, ahogyan mindenki másnak. Talán elvont, avagy morbid, nekem mégis megfelelő. Én így próbálok túlélni. Túl sok minden történt az életemben. Túl sok, ahhoz képest, hogy szinte alig éltem még. Már képtelen vagyok arra, hogy könnyekkel gyászoljak, sírjak a temetéseken, borzalmasnak fogjam fel a halált. Ebből a szempontból érzéketlenné váltam. Nem vagyok erős, csak próbálom annak mutatni magam. És közben már azt sem tudom mi van legbelül, mélyen a lelkemben.
Miért élünk? Miért halunk meg? Miért istenítjük, magasztaljuk a saját fajtánkat?
Nem azért lett az emberiség a tápláléklánc csúcsa, mert olyan intelligens, hanem azért, mert az emberi faj a legrohadtabb gyilkosokból áll az egész világon. Gyilkoljuk egymást a másik bőrszíne miatt. Gyilkoljuk egymást, mert "neki több a pénze", "neki olajkútjai vannak", "az ott egy terrorista".... Minden nap találkozunk a halállal valamilyen formában. Mined ez körülforog. Én már rég belefáradtam ebbe az egyre romló világba. Hol van ilyenkor Isten, aki annyira szereti "bárányait"? Sehol. A modern világ megölte Istent. Darabokra marcangolta, apró cafatkákra szaggatta. Az egyház pedig köszöni szépen, jól van. Undorodom.
Sokan azt mondják, az élet értelme a halál. Azért élünk, hogy meghaljunk. Kegyetlen dolog? Úgy vélem az. Vasald a hajad, tegyél fel hat kiló sminket, szilikon melleket, ajak dúsítót, magassarkút, rövid szoknyát! Csináld, ha jól esik. Ha meghalsz onnan nincs tovább. Mindent elveszítesz. Mindened elveszik. A munkád, a barátaid, a pénzed, a verdád, a házad, a szüleid, a gyereked... az életed. Onnan már nincs visszaút. Nem kezdheted újra. Ezért félünk olyan sokan a haláltól, az öregedéstől. Attól, hogy egy nap már nem lesz tovább. És senki sem mondja meg, az égvilágon senki, hogy mikor lesz vége. Mikor halok meg? 20 év múlva? Holnap? Netán van még hátra öt percem az életből?
Mindenesetre bolond az, aki a haláltól rettegve éli a napjait. Én is félek tőle, mert nem akarok meghalni. Annak még nincs itt az ideje. De ha egyszer eljön, már nem tehetek semmit. Harcolni úgy sem tudok ellene, így hát jobb, ha beletörődök.
Éljünk minél boldogabban, szerezzünk új barátokat és a régi barátokat se feledjük el soha! Éljünk úgy, hogy ne kelljen semmit sem megbánnunk később! Legyünk hasznosak, tárjuk ki a szívünket, a lelkünket mások felé is. Mert hiába érnek csalódások, tragédiák, az élet megy tovább és nem kérdezi meg, hogy jól vagy-e. Nem szabad leragadni a múltban. Az belülröl emészt el.
Sokan azt gondolják most, hogy: "Heh, könnyen beszélsz, de próbáld csak egyszer is megtenni, hogy túllépsz valamin minden nehézség nélkül!" Én már nemegyszer megtettem. Sok, nekem kedves személyt veszítettem már el és egyiküket sem feledem soha. Egyszerűen csak nem akarok az ő emléküknek élve önmarcangolni magam. Itt vagyok, alig tizenhét évesen. Előttem az élet és sajnos olyan dolkokat láttam már és tapasztaltam eddigi életem során, amit sokan el sem tudnának képzelni. És mégis túlléptem egytől-egyig mindenen. Túltettem magam rajta és éltem tovább, mert élni akarok! Mert nem akarok meghalni!
A miérteken felesleges gondolkodni, azt úgy sem válaszolja meg neked senki. Idővel majd megválaszolja az élet.
Az életnek éljünk, ne a halálnak!

ELTŰNÖK EGY IDŐRE, NE KERESSEN SENKI....

Okokat nem mondok.

Az érintett(ek) tudják úgy is, hogy miről van szó.

(Hikaru & Kaoru cosplay, Ouran High School Host Club anime)

'Napot...

Az elmúlt időben, amit, nos nem blogolással töltöttem, mert ezer volt a dolgom, meg kettő, elég sok minden törpént velem.

Nekiálltam nullázni Animeszerepjatek.hu-n, és nem kis meglepetésemre sikerült végig vinnem, úgy hogy csak 2 tartozásom maradt a 24 játékból, az a 2 is csak azért, mert a két személy akikkel játszok, nulláznak szintén. Én örülök azért neki, hogy 3 nap alatt sikerült lefaragnom 11 tartozást. (keveset aludt és hisztis volt)

A nullázásnak köszönhetően lett egy szerkesztőm. *büszke fej* Yama-chan, rendíthetetlenül tartotta bennem a lelket, amikor szélsőségesek voltak az érzelmi ingadozásaim *elszégyelli magát*. Közben ment az élet ASz chat-en is xD Nekiálltam szociális életet élni az oldalon, nem kímélve LÉNY társaimat saját magamtól. Ezáltal Pówni lettem. Ezt egy Hód aggatta rám, aki... nos ez a hód nem más, mint L Lawliet xD (no nem a DN-ból, csak az oldalról és szimplán 'lawliet' a neve ASz-en).

Na nézzük mi történt még~ *gondolkodik*

Nos igen, nekiálltunk (én unalomból többnyire) msn szerepjátékozni Yama-channal, és ezáltal ő lett a Seme-chanom. Azért nem sama, mert még nem elég határozott (csak akkor, ha  napszemüveg van rajta *kuncog*) Majd fejlődik, és talán eléri, hogy ne 'chan', hanem 'sama' legyen xD

Egyébként tegnap itt aludt, csak be kellett érte mennem a városba, hogy idetaláljon xD Nos igen, a tegnapi nap kész volt. Megállapítottunk, hogy borzasztóan Uruhásan viselkedik.

Így történt az, hogy felkísértem a részeg Uruhát a lakására, aki nem talált bele a kulcslyukba még harmadszori próbálkozásra sem. Mikor végre bejutottunk, be b*szta az ajtót és kiterült előtte. "Rest in peace and fly away Uru-kun..." Megnyalta az ajtót. Szerinte finom volt, mondjuk én ebben kételkedem. A lényeg az, hogy a "hűvös" lakáson vártuk a busz indulását. Ő szenvedett, én Monstert ittam. Teljes harmónia xD Aoi, nem segít Urunak, csak nézi, ahogy szenved.... Innen jön az, hogy jellemtelen bunkó vagyok xD

A buszváróban és a buszon viszont elszabadult a pokol. Hogy idézzek abból, ami körülbelül öt percenként újra és újra elhangzott:

- Beszóltál?
- Be. Zavar?
- Zavar, mert te csak egy uke vagy.

- Kuss!

- Ne kussoltass, én vagyok a seme!

- Fogd már be a szád!

- Hallgass asszony!!!

Nos igen. Akkor ezt átugorva, a többit már csak dióhéjban mesélném el, mert nem mindenre emlékszem pontosan, és mert olyan sok minden történt még, hogy lusta vagyok hosszan magyarázva leírni. 

A KÖVETKEZŐKET NEM MAGYARÁZNÁM EL, ELÉG, HA ÉN ÉRTEM ŐKET.... xD

Uruha megitta Aoi összes piáját. De meg ám... És ha Aoi nem lesz akkora alkoholista hogy megigya előle, akkor továbbra is ez lesz...xD Márpedig belőle nem lesz akkora alkesz... xD Akkor Uruha elissza a piáját...

Ó, ami nem öl meg az megerősít. Néztünk egy csomó-csomó képet (szám szerint csak 273-at), minden képen 1 avagy 2 bishi. Nem haltunk meg tőle, de megerősödtünk. Ha valaki ezek után nem hal meg, az tuti halhatatlan lesz xD Ó, igen. Átküldtem neki az összes képet.

- Ezt... mind egyesével kell elfogadni? *hisztis*

- Úgy tűnik...

- Hány kép van?

- 273....

- *nyöszörög*

"Uruha, hagyd a gyereket, inkább hagyom, hogy szétrúgjon!!!" *ijedt fej* XD

"Most miért mondod játszok én vele, legalább nem bánt téged"

 (És Aoi örül a két heti láthatásnak xD) Fájdalmas dolog a gyereknevelés...xD És ha bejön az anyja hogy "Ebből a gyerekből nem csináltok meleget!!! " az még úgy kedves dolog.xD Na igen, ha az anyja nagyon kiakad, akkor abból két heti láthatás se lesz xD (pedig Aoinak nincs is gyereke O.O) Melletünk gyerek épségben nem marad...xD És nem fizikai értelemben..xD Szellemileg tesszük tönkre ="D Mert" ha a GazettE gyerekre vigyáz" abból jó nem sül ki...xD Melletünk gyerek épségben nem marad...xD És nem fizikai értelemben..xD Szellemileg tesszük tönkre ="D Mert" ha a GazettE gyerekre vigyáz" abból jó nem sül ki...xD Kai nem kicsit akadt ki a nap folyamán...xD Reita már lelőtt volna...xD Ruki meg elfutott, mert fél a gyerekektől...xD De mi elvoltunk xD Amúgy Reita csak azért nem csapkodott meg minket, mert túlságosan lefáradt hajnali 1 és 3 között xD "Milyen nagy kezed van? Medve vagy?!" XD Hát igen ettől a mondattól Rei-chan is kidőlt...xD Na meg a többitől. XD

‎- Te vagy Micimackó?
- Én nem eszek olyan sűrűn mézet...
- Nem szereted a mézet? O.O
- De, csak nem vagyok Micimackó... xDXDXD
Meg hát a NoComment mondat: "Ha belenyomod a semébe a szemüveget, az fáj neki..." XD fail

- Játszol veleeem? *Uru-kun csillogó szemekkel pislog*

- Mit játszunk? *pontvonalpont*

- Nem szóltam semmit. ^^" *fejére húzza a takarót*

-  Hát jó. *vállat von* xD

 Na azért vicces volt xD elsőre még legalábbis...xD de úgy a 23. után már kicsit kezdett unalmas lenni xD De azért csak elismételgette változó időközönként xD  

Egyébként Uruha egy medve, és Aoi bement a barlangjába, mert azt hitte nincs ott. Ott volt xD

Történt még egy s más, de azokról most nem beszélek. Majd ha kicsit biztosabbak lesznek a dolgok. ^^

ZENE: Sekaiichi Hatsukoi full ending

Csak mert annyira nagyon imádom *-*

Na, lássuk *leltáraz* 

Mai kép: pipa

Beszámoló: pipa... négyszeres pipa xD

Zene: pipa

Naccerű. Mára akkor nem koptatom tovább a billentyűzetet. ^^

Kellemes napot mindenkinek.

Bai~

~Łß~

Üdv megint.
A következő bejegyzésem siránkozó, öntépdelő, szembesítő hangulatú lesz. Ha hidegen hagy, vagy nincs türelmed/ kedved végigolvasni a saját önsajnálatomat, akkor ne olvasd tovább.

Mélypontra kerültem. Ez a hosszú hétvége cseppet sem volt pihentető számomra. Szembe kerültem önmagammal. Azóta tükörbe se nagyon bírok nézni. Legbelül egy hazug és önző alak vagyok, aki baromi jól színészkedik, hogy mindenki kedvelje vagy sajnálja. Mert rettegek attól, hogy egyedül maradok egyszer. Ezért vagyok önző. Mindenkire rákényszerítem a társaságom, ha akarja ha nem. Valaki észreveszi és megelégeli, valaki pedig nem.

A múlton már nem lehet változtatni, bár szívesen megtenném. Ha nem lennék ennyire magamnak való, sok dolog most nem úgy lenne, ahogy most van.

Volt/van valaki az életemben, aki nagyon fontos volt. Neki tényleg soha nem hazudtam. De bármilyen közel is álltunk egymáshoz, legbelül rettegtem attól, hogy tényleg megismer, és megtudja, hogy milyen is vagyok valójában. Részben ez miatt az elzárkózottság miatt veszítettem el. Elvesztettem a bizalmát, csalódott bennem. Bár ezt akkor még nem értettem, most már azt hiszem jól tudom mire gondolt. Megbánni megbántam. De bocsánatot nem kérhetek, nem arra van szüksége. Bár mostanában néha napján szóba állunk egymással, nem valami biztató a lelki állapota. Úgy érzem, nagy részben miattam jutott erre a mélypontra. Sokkal rosszabb neki, mint nekem bármikor volt. Hánynom kell magamtól.

A péntek délutánt végigbőgtem. Kétségbeestem attól, amit magamban találtam, mert az önzőségen kívül nem találtam semmit. Úgy vagyok, hogy nem vagyok. Kissé ironikus. Undorodni kezdtem mindattól, amit eddig tettem. Sosem volt ekkora halálvágyam. Ha nincs két igazán szeretni való, önzetlen illető már a boncasztalon feküdnék, úgy gondolom. Egyikük Niji volt, akit ha idéznék annyit mondott, amitől végleg elszakadt a cérna: "Te vagy a kedvenc nyomim." A másikuk (bocsánat nem akarok nevet írni) szintén próbált már-már kétségbeesve lebeszélni arról, hogy hülyeséget csináljak. Hálás vagyok nekik, tényleg. Bár ezt is nevezhetnénk önzőségnek. Ha ténylegesen meg akartam volna halni, nem szólok róla senkinek. De beismerem: szükségem volt valakire, akinek (még ha csak felszínességből is) fontos vagyok.

Már nem igazán tudom ki az aki tényleg magamért szeret és ki az aki átlát a dolgokon, mégsem tesz semmit. Nem tudom kinek hihetek, és kinek nem. És mára már mindennél jobban rettegek attól, hogy saját magam miatt maradok egyedül. Nem így kellett volna megszereznem mások szeretetét, most már jól tudom.

Valaki azt mondta nekem, ha beismerem magamnak a hibáimat, az már egy lépés afelé, hogy tegyek ellenük. Remélem igaza van.

Különös, kifacsart álomképek kísértenek még napközben is olykor. Kezdem úgy érezni, hogy lassacskán végleg becsavarodok. Ha tükörbe nézek, nem azt látom, amit látnom kéne, s néha elbeszélgetek saját tükörképemmel, ha nincs körülöttem senki.

Rengeteget fáj mostanában a fejem, és nem használ neki semmiféle fájdalomcsillapító. Nem is olyan eredetű a fejfájásom, amit gyógyszerrel el lehetne űzni, de erről most még nem beszélhetek.

Néha jól lenne még közel lenni hozzá, mint ha mi sem történt volna. Álmaimban sok, vele közös emlékem tér vissza mostanában, és néha könnyes szemmel ébredek fel. Fáj még...

~Łß~

Medusa és Dr. Stein (SoulEater)

No, üdv. akkor írnék pár dolgot csak, hogy ne érezzem spenótnak magam, amiért ritkán blogolok.

Akkor lássuk.

Łastßreath  ez a név egy (bármilyen hihetetlen) dal címéből ered. Aki ismeri az Evanescence együttest, az már tudja is, melyik dalról van szó. Az egyik kedvencem az a szám, és gyönyörű, érdekes szövege is van. No de, barátoknak csak Aoi-chan. :P

Magamról elég annyi, hogy már kölyök korom óta imádok írni. Korántsem vagyok tökéletes, de részben ezért (nagy részben pedig a szórakozásért) regisztráltam fel egy szerepjáték oldalra. A yaoi-t lassan négy éve hozta össze velem a sors, és azóta elválaszthatatlan jó barátok lettünk. Más műfajokban is alkotok, ha úgy hozza az élet, de a fő szerep mindig a yaoi-é marad. Nem mellesleg imádok verseket is írni, a blogomat lentebb megtaláljatok, ha érdekelne esetleg néhány közülük, de ide is szoktam felrakni egyet-egyet.
A jellemem eléggé kiszámíthatatlan. Néha komolytalan, néha túl komoly, néha hisztis, gyakran elvont, ábrándozós, nem a valóságban élő típus vagyok. Mostanában depresszív és ingerlékeny a hangulatom. Képes vagyok elszomorodni apró dolgokon (vegyük példának a napnyugtát). Eléggé morbid és elvont a gondolkodásom. Emelem kalapom azok előtt, akik hosszú távon elviselnek. ^^

Ennyi.

Bai~

~Łß~

Üdv.

Mostanában elvont a kis fejem világa. De találtam játszótársat kis őrületem levezetéséhez. Hoguho, Animeszerepjáték.hu-ról. Van egy karakterem, akit elmegyógyintézetben ápolnak. Vonzódik a vérhez. Hogu karaktere a doktor, aki először is megismerni akarja, hogy aztán segíthessen rajta. Íme egy kis részlet:

"- Mit álmodtál?

- Vöröset – mondja kissé elmélázva. – Nagyon szép volt. Egy lomb nélküli fekete fán lógott egy ember, aki a saját zsigereivel akasztotta fel magát. És énekelt. Egy altatót énekelt, amit én nem ismerek. És alatta nagy tócsában volt a vér. A fa gyökerei hiába nyújtóztak, nem érték el. És az ember tovább énekelt. – Vér, vér és vér. Vonzódik hozzá, mintha ehhez kötné minden kellemes emléke… vagy egyáltalán a legtöbb emléke? – Nem voltak szemei. És az üres szemgödrökből is úgy patakzott a vér, mintha sírna. Talán sírt is. Szomorú volt az a dal.

- Na, és miről szólt a dal?

- Nem tudom. Nem ismerem...

~*~

- Végre felébredtél – mondom komoran, majd egy halk sóhajjal kiropogtatom az ujjaimat.

Mondani készül valamit… nyilván az álmával kapcsolatban, de én megelőzöm. Végül is nehogy ráunjon a helyzetre. Ahogy elnézem, a változatosság élteti és a szabadság… Legalábbis az alapján, amit róla olvastam és láttam, ezt sugallja.

- Várj! – pattanok fel a székből, és, magammal rántva az ülőalkalmatosságot, az ágya előtt lévő szabad területre pördülök, immár vigyorogva. – Ki akarom találni – mondom határozottan, mintha csak a művész lennék a színpadon, míg Aiya a mélyen tisztelt és imádott közönség.

A fiú kíváncsian várja, mivel rukkolok elő, mire halkan elkuncogom magam, majd egy széles gesztussal a székre csapom az egyik lábamat és a térdemre könyöklök.

- Rómeó épp szerelmet vall Júliának – mutatok fel a képzeletbeli erkélyre, mintha a csodás nőt csodálnám. -, mikor elered az eső… Csakhogy nem vízcseppek hullnak az égből, hanem vér. Sok, sok vér. – Fél szemmel rá pillantok, s csak elvigyorodok az értetlen tekintetén. – A mesés Verona vérben ázik, a katonák pedig az utcán hevernek, kifordult belekkel és szervekkel. Minden vörös, mindent eláztat a skarlát vér, vér, vér, vér… - Szavaimat egyre szélesebb gesztusokkal toldom meg, majd az utolsónál lenyugszok, és elkomorodva nézek Aiyára. - Nos, Shakespeare a halálba sírhatja magát, mivel két főhőse nem úgy hal meg, ahogy ő tervezte – veszem le a lábamat a székről. – A híres, hősszerelmes Rómeó egy fán végzi, a zsigereivel felakasztva, miközben testéről kövér cseppekben csorog a vér, akár hajnalban a friss, hűsítő harmat. Dalt énekel, szomorút… Olyat, amit te nem értesz, pedig talán épp neked szól, avagy… az eső idézőjének… Júlia pedig… hmm… - Erre nem gondoltam, és most kissé elbizonytalanodok. Néhány pillanat erejéig megtámaszkodok a széken, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve az ágyhoz lépek, és lenyomom a párnára Aiyát.

Nem menekül… Túlságosan meg van lepve, bár látszik rajta, hogy egyre érlelődik benne az agresszió, így nem szorítom le a kezét, csupán a párnára könyöklök, kezeim közé zárva a fejét.

- Júlia, hmm? – kérdezem révetegen tekintve a sötét íriszekbe, melyekből most mintha némi zöldes árnyalatot lehetne kivenni. Mindegy is, egyszerűen szépek. – Júlia az erkélyen van, fedett helyen. Lett egy macskája, akit… Dinamónak hívnak, és csak várja, hogy végre elálljon a véreső. Mit gondolsz? Mikor fog abbamaradni?"

Nagyon megszerettem ezt a játékot. (Nemsokára rohanok is reagot írni hozzá, bár még csak nemrég kaptam én is.)

Zenét is tudnék ajánlani. Mostanában ez bűvöl el teljesen. Gyönyörű szövege van, Amy hangját meg eleve imádom: Evanescence - Even in Death

Nemsokára év vége. Holnap lesz a lezáró értekezlet. Ha Ördög is úgy akarja, nem bukom meg semmiből.

Pénteken -bár borzasztóan meglepődtem rajta én magam is- anyám felvetette az ötletet, miszerint nem akarok-e valahova egy tetoválást. Felbuzdulva az ötleten, kapva kaptam az alkalmon. Nem volt nehéz eldöntenem mit és hova akarok varratni. Ha kész lesz felkerül a fotó ide is, és el lesz magyarázva, hogy miért pont azt varrattam bele a bőrömbe.

Újonnan fekete a hajam. Egyrészt mert meguntam a vöröset, másrészt pedig a vörös borzalmasan néz ki, ha elkezd kikopni a hajból. A fekete (elfogultság) szerintem jobban áll. Úgy érzem mostanában kissé hosszabbra van engedve a pórázom. Gondolom anyám is kezd rájönni: nem kezelhet örökké apró gyerekként. Persze gyerek vagyok még, de sem neki sem nekem nem jó hosszú távon, hogy meg akar fojtani a négy fal között.

Mára elég ennyi belőlem. Helyzetjelentés vége.

Bai~

~Łß~