Hy everyone!
How are you today? Ididn't really feel well, 'cause... hmm... I'm just ill. But not that's the problem.
My problem... well... I don't know how I feel. 'kay, just left behind the englis. I can't speek or write in this language....
So, the picture of the day:
Why am I choose this picture? Well, just because I feel alone. I'm not really alone, just I can't told to someone my feelings. It's quite distressing me.
Na jó, most már tényleg hagyjuk az angolt. Egyébként sem tudok angolul...
Ma nem mentem suliba. Nem éreztem valami jól magam. Pedig jó lett volna bemenni, és tisztázni valakivel néhány dolog, melyek egyre inkább feszélyeznek.
Van, hogy találkozol valakivel és idegenkedsz tőle egy kicsit. De aztán elválaszthatatlan barátok lesztek. Nagyon sok időt töltötök együtt, és ő egyre szomorúbb lesz, mert te nem nyílsz meg neki még hónapok elteltével sem. Ő pedig nem mer mást tenni, csak vár tovább, bár egyre bizalmatlanabb. Egyszer szóba hozza a dolgot, és te kétségbeesel, mert nem akarod elveszíteni a barátságát. Minden tőled telhetőt megteszel az ügy érdekében, és mikor apránként egyre többet mutatsz meg magadból, már nem kerülheted el az elkerülhetetlent. Mind a ketten egyre többet gondolkodtok bizonyos dolgokon de mindig ugyanoda lyukadtok ki. A válasz cseppet sem kedvező. Lassan, de biztosan férkőzik tudatodba a félsz. Szeretnéd visszacsinálni, ami a megnyílásod előtt volt. Visszasírod azt az állapotot, ami már elillant. Néha, magányos esti órákon arra gondolsz, jobb lett volna meg sem ismerni Őt. Ezek a gondolatok fájnak a leginkább és el is hessegeted őket, mert jól tudod, hogy szükséged van Rá, és neki is rád. Egyre többször kerülsz idegileg megviselt állapotba saját gondolataid miatt. Egyre többször fakadsz sírva, mikor senki sem látja. Érzed mekkora súly nehezedik mellkasodra, és néha már levegőt is alig kapsz tőle. De nem bánod, mert mellette lehetsz, és ez neked bármit megér. Végül szóba kerül nyugtalanságod és kiderül, ezzel ő is így van. A beszélgetés frusztrálóvá válik és nem juttok egyről a kettőre. Fogalmatok sincs mit lehetne tenni, vagy mi lenne a helyes egy ilyen helyzetben. És végül hirtelen vége szakad a beszélgetésnek, mert neked menned kell. Egész éjjel csak forgolódsz az ágyadban és gondolataid vadul. fáradhatatlanul száguldoznak fejedben, mikor mit nem adnál vége egy kis alvásért. Nagy nehezen sikerül elaludnod, de mikor felébredsz nem érzed igazán jól magad. Hányinger kerülget és az idegességtől remegnek a kezeid. Kihagyod az aznapi iskolát, és elmész a doktorhoz, aki csak azt az egy napot igazolja neked. Másnap már muszáj lesz iskolába menned. És ő is ott lesz, a beszélgetés pedig elkerülhetetlen. Akaratlanul is görcsbe ugrik a gyomrod akárhányszor eszedbe jut, s ez sűrűn megtörténik, mert a gyűrű, amit régebben kaptál tőle most is ott van az ujjadon, és folyton látóteredbe kerül. A legjobban mégis az idegesít, hogy egyedül maradtál a gondolataiddal, és nem tudsz vele mit kezdeni.
Nekem is van egy ilyen valakim és fogalmam sincs mit kéne tennem. Szeretnék minél előbb választ kapni saját kérdéseimre és tisztázni vele a dolgot, bár nem remélhetem hogy könnyebb lesz majd ezután.
Csak szeretnék mellette maradni, amíg engedi...
Azért itt van a nap zenéje: ムック / リブラ
Mára ennyi. Majd még jelentkezem, de ne várjatok hamar... Gondolkodnom kell.... Nagyon sokat kell gondolkodnom, mert egyelőre mást nem tehetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése