Sziasztok.
Remélem nem baj, ha rögtön a nap képével kezdem? Addig összeszedem a gondolataimat.
Íme:
Köbö így is érzem magam....
Az igazat megvallva nagyon félek. Hogy mitől? Nem a fogorvostól...
Egyszerűen csak félek attól, hogy ezek után szünetet, gondolkodási időt kér, és utána fokozatosan elhidegülünk. Nem szeretném. Nagyon nem. Ami azt illeti én voltam az aki ráerőltette a dolgot... Belehajszoltam magunkat, nem volt szép húzás. De... akkor sem akarom, hogy vége legyen. Félek. Félek, mert nem akarom elveszteni, és most nagyon úgy tűnik hogy közel állunk ehhez. Alig aludtam valamit az éjjel. Nagyon szarul voltam... azt hiszem még sírtam is, ha ezt nem álmodtam. Na igen, amikor éppen aludtam akkor is igazán kétségbeejtő álmaim voltak. Mindenesetre könnyes szemekkel ébredtem. Nem volt kellemes élmény. Még most mis teljesen kétségbe vagyok esve. De nem, ő nem tehet semmiről. Az összes felelősség az én vállamat nyomja. Nem csak azért, mert én vagyok az idősebb, hanem azért is mert miattam alakult ki ez a helyzet. Iszonyatosan félek... Nem akarom elveszíteni. Ahhoz túlságosan is szeretem, mégha ki sem mutatom igazán.... Istenem, mit nem adnék azért, hogy boldog legyen és semmi teher ne nyomja a vállát! Jó lenne megkímélni ezektől a dolgoktól, de én ehhez egyedül kevés vagyok... Egyedül... Ilyet is régen mondtam már, de tényleg teljesen egyedül vagyok. Még Ők sem hajlandóak segíteni, de megértem, nem az ő dolguk...
Csak szeretném látni, hogy boldog, hogy mosolyog és nincs az égvilágon semmi gondja... Úgy tűnik túl sokat kérek...
Nos, a mai napról csak annyit, hogy egész délelőtt a szájsebészeten basztam az időt. Fél tízkor kerültem sorra. Belém nyomtak egy egész ampulla lidokaint, úgy lezsibbadt az arcom, hogy azt sem éreztem, hogy folyik a nyálam. Mindegy. Bementünk, kihúzták a fogam. Csak úgy mellékesen jegyzem meg, egyáltalán nem éreztem semmit. Utána elmentünk anyámmal vásárolni. Csomó mindent kaptam, arra hivatkozva, hogy milyen bátor voltam. -.-" Na ja anyám is úgy viselkedett ma, mint egy sültbolond. Mondjuk elviselhetőbb is volt. Amire csak rámutattam azt megvette nekem. Fasza.
Valahogy mégsem vagyok igazán boldog...
A nap zenéje: Guild - Get back
A nap kifejezése: Örökké nem eshet (Brandon Lee - A Holló)
U.i.: Méginkább tetézi a hangulatom az, hogy már egy jóideje itthon vagyok és ő még mindig nincs fent msn-en. Aggódom érte, és egyre inkább ideges leszek. Annyira félek, hogy valami baj történt, amíg én vásárolgattam. Egy utolsó görénynek érzem magam... Mondjuk ez érthető...
Mára befejeztem. Szevasztok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése