Ééééééééééééévnyitó~ (pfff)

Osu minnasan!
Fhú hát... Este hatkor évnyitóra megyek. Ez úgy fog kinézni, hogy a 17:21-es busszal be, örülök ha kezdésre beesek, végigállom a hidegben a hosszú és unalmas évnyitót, aztán mivel másik buszom nincsen a 19:35-el jövök haza. Ez mind szép és jó, de a busz csak az alsó megállóban áll meg. Onnan fel kell trappolnom másfél kilómétert a hidegben hogy hazaérjek. (Dombnak felfele -.-") Szóval tök jó. Legszívesebben el se mennék, csak anyám ... Mind1 hagyjuk most ezt...

Ugye milyen szép??? *----* Tavaly még úgy volt, hogy megrendelhetem karácsonyra, csak aztán nem úgy jöttek össze a dolgok. Pedig már másfél éve bele vagyok szeretve ebbe a ruhába. Annyira gyönyörű. Tök szívesen felvenném meg minden. Képes lennék hordani suliba is ahogy magamat ismerem, de már előre magam előtt látnám a Csabi meg a Manó arcát, és még ezzel is piszkálnának. Ebből meg nem kérek. Tulajdonképpen elegem van belőlük. Mindig piszkálnak és beszólogatnak. És hiába mondom nekik, hogy ez nekem rosszul esik, nem fogják fel. Nagyon elegem van belőlük. Nem ártottam nekik semmit sem és mégis mindig bunkók meg... áhh... Nem húzom fel magam ezen...

Apropó! A mai napi zene  Versailles - The Revnant Choir Gyönyörű ez a szám. Magáról az együttesről vajmi keveset tudok, és szinte ez az egyetlen szám, amit hallottam tőlük, de varázslatos, ahogy a gitűrokkal bánnak, és az énekesnek is meseszép hangja van. Ráadásul, ahhoz képest, hogy japán nagyon szép az angol kiejtése.

Sebastian yasahi~ *--*
Anime ajánlatom a Kuroshitsuji. még csak az ötödik résznél tartok ugyan de beleszerettem. Nagyon jó kis anime. Két bishi főszereplővel. De sajnos semmi BL nincs a dologban, pedig... hát xD egy olyan fujoshi, mint én akaratlanul is belelátja már a dolgokat xDDD

Mára ennyi! Majd jelentkezem az első sulisnapommal is!
chuu~

~Łastßreath~

2 nappal suli előtt.... -.-"

Szia mindenki...
Nem mondhatnám, hogy puszta jókedvből írok, de azért ezt fel kell jegyeznem valahova. (már csak önsajnálatból is)
Tegnap estefele értesültem ama tényről, hogy a suli első hetében témazárót fogunk írni irodalomból. Ha minden igaz Kölcsey élete + a Himnusz, Vörösmarty élete + a Szózat. Érdekesnek tűnik, de meg van a maga oka annak, hogy miért most írunk ilyesmiből.
Az egész arról szól, hogy magyartanárunk szemében mélyebbre már nem is áshatná magát az osztály. Folyton halogattatjuk vele a dolgozatokat, néhányunk elblicceli őket. Nagyon csúnyán visszaélünk a bizalmával.
Ebben az esetben is ez történt. Suli utolsó hónapjában, még nyáriszünet előtt megkértük a tanárurat, hogy ne írassa meg velünk a dolgozatot, hiszen kis érettségin vagyunk túl, és az osztály 90+1%-a már nem óhajtott tanulni. A tanár úr, mint mindig most is bosszúsan, de engedett önző követelésünknek, de felhívta figyelmünket: A következő tanévben megírjuk a dolgozatot az első adandó irodalom órán.
Persze, mondhatnánk, hogy a tanár úr elfelejtette, de ebből a szempontból Ő nem olyan. Én nekiálltam tanulni, nem akarok siralmasan rossz jegyekkel indítani rögtön év elején...
Erről ennyit. Remélem sikerül megtanulnom amit meg kell.

A képre rátérve. A gyűrű vers látható rajta. Gondolom nem kell ecsetelnem, hogy mi ez és honnan van.
Mostanában igen csak belefelejtkeztem a Gyűrűk ura című trilógia film illetve könyv változatába. (A könyvet J. R. R. Tolkin írta) A könyvek, legnagyobb sajnálatomra, még nincsenek birtokomban, de már nagyon fenem rájuk a fogam. Tolkin nagyon sok gondot fordított a megírására. Nem csak az egyes fajok részletekbe menő leírásában, de a tünde nyelv végletekig való kidolgozásában is is remekel. Sőt, azt már meg se említem, hogy ő maga rajzolta meg Középfölde térképét is. Azt hiszem nem mondok nagyot azzal, hogy ez a trilógia a legtökéletesebben kidolgozott Bestseller a világon.

Mára ennyi. Majd még jelentkezem valamikor, ha lesz időm a tanulás és az ASz mellett. Te jó ég! Mennyire el vagyok maradva ASz-en is... *ráborul az asztalra és ki se látszik a teendők mögül* Hogy a fenébe fogok én ennyi mindent bepótolni? *nyöszörög*
Na jó, most már befejezem ám az önsajnálatot. ^^"
További kellemes napot mindenkinek!!!

Yay! Gomen! Lenne itt még valami, aztán mára tényleg befejezem!!! ^^"
Tegnap eléggé borús hangulatomban ráakadtam a ScRew nevű japanese rock bandára. Személy szerint nagyon megkedveltem őket. Bár nem sok információm van a tagokról, vagy hogy mikor is alakultak, de majd idővel (ha lesz rá annyi lélekerőm) rákeresek a neten. Linkelek egy klipet tőlük: (  ScRew - Death door ) Ezt is ajánlom mindenki figyelmébe! Az énekesnek (már amikor nem hörög) gyönyörűszép hangja van! *--*

Na most már tényleg lépek. Sziás mindenkinek. Majd még jelentkezek valamikor! ^^
Chuu~

~Łastßreath~

Oshare

Na gyerekek megint jelentkezem frissebb hírekkel! Ezt a klipet minden képen nézzétek meg!!! (SuG - Five StarZ ) Tessék rákattintani és megnézni!   Én már napok óta ezen pörgök. Annyira jó ez a szám. Komolyan csak meghallgatom, vagy meglesem a klipjét és máris jó kedvem van!!!!
Ha nem tudnád kikről van szó: SuG! Ének: Takeru (Keru-kun), Gitár: Masato (Maa-chan), Basszusgitár: Chiyu (Chiyu-kun), Gitár: Yuji (Yuji xD), Dob: Shinpei (Shin-san)
Egyszerűen imádom őket!!! Néztem egy csomó Making Off-ot. Szabályosan folytak a könnyeim a röhögéstől! Ajánlom mindenkinek megismerni a bandát!!! ^^

További hírek: Szerdán megyek az új tankönyveimért (uuuuuuuuuuuuuncsi) De! Leaglább összefutunk Ro'Sieris-szel! ^^ Ez valamelyest dob a dolog hangulatán ^^

Hát... tudom, tudom rövid a bejegyzés de nem igazán tudok mit írni... Egyelőre ennyi.
Majd még jelentkezem! ^^

Pá: Łastßreath

Taion

the GazettE - Taion Live
(A zárójel fölött van a link, ha érdekel valakit...)

Sikolyok, zokogás, sötétség, kétségbeesés...
Ez mind belül van. Mélyen legbelül. Hogy miért nem nyílok meg másoknak? Egyszerű a válasz, most már tudom. Az amit oly buzgósággal látni akarnak nem más, mint üresség, fájdalom, magány, kétségbeesés, rettegés...
Üresség, mert nincs mi kitöltené...
Fájdalom, mert nincs ki gyógyírt talál sebeimre...
Magány, mert nincs senki, aki mellettem állna...
Kétségbeesés, mert végre van valaki aki mégis nekem szenteli figyelmét, s én nem tudok kellőképp viszonyulni hozzá...
És rettegés... Rettegés attól, hogy egy nap majd elveszítem.
Mostanra csak ez maradt belül, és ha meg is nyílnék neki... Azzal csak elüldözném. Mert nem vagyok olyan jó, és figyelmes, mint ahogy azt ő hiszi. Nem vagyok hibátlan, és ezt még nem tudja.
Rosszabb vagyok, mint bárki más. S bár nem látszik kegyetlenségemnek nincsenek határai.
Nem... én nem szenvedtem sokat életem során. Mindenem megvolt, amim csak lehetett... Akkor mégis mi hiányzik? Miért érzem ezt az egész 'családot' mint fogalmat ennyire üresnek és felszínesnek? Mert valójában az is. Hiába volt meg mindenem... A család melegét, szeretetét sosem éreztem.
És pont ezért kezdtem elzárkózni. Abbamaradta a gyermeteg hisztirohamok. Vége szakadt a szülők iránti rajongásnak. Ezek után már csak tettem, amit mondtak, mint egy engedelmes bábu. Vastag fal épült az idők során, ami elzárja akaratos és saját tudattal rendelkező énemet. Túl sokat akart. Túlságosan akarta az igaz családot. Túlságosan akart bízni abban, ami nem volt lehetséges...
Néha még most is érzem, hogy itt bujkál bennem. Zokog, mert csalódnia kellett a világban, csalódnia kellett a hozzá legközelebb állókban, akiket családjának tudhatott...
Miért csak most írok erről? Mert most volt időm végre kiszellőztetni a fejemet. Most végre elgondolkodhattam számos dolgon. Nem vagyok se több, se jobb az átlag, önző emberektől, csak megtanultam ezt mesterien leplezni.
Ro'Sieris végül elérte, hogy visszaemlékezzek erre, és most úgy hiszem mégsem azt kapja amire számított. Ő mindennél jobban szerette volna, ha megnyílok neki. Hát legyen.
Elveszett és összetört vagyok, megvakulva és süketen. Fekszem a sötét semmi közepén és képtelen vagyok szabadulni saját börtönömből.
Mert felhúztam a falakat. Bezártam a nehéz, kovácsoltvas ajtót. De kulcsot nem készítettem hozzá. A kulcs valaki másnál van és én... Én reménykedem benne, hogy ez a valaki Ro'Sieris.

Hogy miért írtam le ezeket? Elérkezettnek láttam az idejét. Minden csak ok és okozat, semmi több. És a "Miért" kérdésre a legegyszerűbb válasz a "Csak". Szóval: Miért is írtam le mindezt? Csak!

Mára úgy vélem ennyi. Nem terhellek titeket tovább szánalmas lelkem kielemzésével.
Üdv: Łastßreath

Üres...

Már nem igazán tudom mit akartam leírni, mikor az 'Új Bejegyzésre' kattintottam.
Annyira üresnek érzem magam, mert valaki nagyon fontos személy számomra, a mélypontra került érzelmileg. Sírni képtelen, bár sokkal jobb lenne, ha tudna. Sírtam helyette is. Az elmúlt fél óra annyi fájdalommal volt tele, hogy szívemnek fájdalma szemeimen keresztül jött ki. Mert nagyon is fájt, az a tudat, milyen állapotban van az az ember, aki a legközelebb áll hozzám. Sírtam, mert ő nem tud, és aggódom miatta, mert elég rossz állapotban van lelkileg.
Persze ilyen üres szavakkal hogy is érzékeltethetném a külvilággal mit is érzek, mi zajlik most bennem? Valószínűleg nagyon felszínesnek hangzik minden egyes leírt szó. És túlontúl érzelgő, vagy csöpögős. Esetleg minden eltúlzott és gyerekes, de... Tényleg hozzá kötődöm a legjobban és túlságosan is szeretem ahhoz, hogy csak úgy szó nélkül hagyjam azt, hogy ilyen állapotban látom...
Fáj. Igenis fáj.
A véleménye a külvilágról, magáról, mindenről... Legszívesebben hosszú órákon keresztül ülnék hátamat az ő hátának támasztva, semmit sem szólva. Legszívesebben minden percben vele lennék, hogy tudjam: jól van és semmi baja... Legszívesebben...
De hogy is érthetnék ezt meg mások, mikor szavakkal, egyszerű, leírt szavakkal képtelen vagyok kifejezni magam? Itt nem arról van szó, hogy van valaki aki nagyon fontos számomra... Nem, itt arról van szó, hogy akár a fél karomat odaadnám egyetlen mosolyáért, ha ez lenne a legkevesebb, amit érte tehetek.

Mert legszívesebben mindentől megóvnám, ha tehetném...
Mert túl fontos ahhoz, hogy elveszítsem...

Aggódni? Egészségtelen, de nem tudok mit tenni ellene....

Az elmúlt pár napban megtanultam mit is jelent egészségtelenül aggódni túl sokat valakiért.
Winky-chan pénteken (ha jól emlékszem) Budapestre utazott. Ezzel semmi gond nem volt, hisz megbeszéltük: hívom aznap és ha nem aktuális akkor majd küld egy vh-t amikor már hívhatom. Nos ez így rendben is volt. Hívtam délután három körül, mert azért már érdekelt, hogy mi van vele. Ő kinyomta a telefont, egész álló délután azt vártam, hogy mikor küld nekem visszahívós sms-t. Nem küldött.
Szombaton szintén nem tudtam elérni sehogy sem. Kezdtem kicsit aggódni, hogy mi van vele, de nem kerítettem nagy feneket a dolognak. Persze küldtem neki msn-re egy linket, ahol aznap meg lehetett nézni egy Miyavi koncertet élő adásban, magyarországi idő szerint délután egykor. Erre sem reagált. Küldtem neki vh-t. Semmi... Estefele már teljesen ki voltam. Nem tudtam hova tűnt, azt sem, hogy mi van vele. Aznap éjjel eléggé nyugtalanul aludtam, de próbáltam megnyugtatni magam, hogy vasárnap már itthon lesz és jelentkezik.
Vasárnap sem volt sehol. Ami azt illeti egyre jobban aggódtam már, hogy mi van vele. Még az étvágyam is elment és ökölnyire zsugorodott össze a gyomrom. Hogy miért aggódtam ennyire? Fogalmam sincs. Talán a vihar miatt... Vagy talán mert ő az, akit bátran nevezhetek legjobb barátomnak...
Vasárnap estefele végre adott magáról életjeleket. nem győzött bocsánatot kérni, és én sem. Végül is nem az ő hibája volt, hogy kiborultam. Tényleg nem kellett volna felfújnom a dolgokat. De valljuk be: nagyon tudok aggódni másokért...

Nyár + Pécs = Animecon!!!! *---*

Ő itt Miyavi, aki engem többÍzben is megerőszakolt és ikreim fognak születni tőle!!!! xD

Maya és Aiji a mi kis imádnivaló komplett ELEMSZÍN-nk! :D Sok ölelés és puszi nekik!!!!

Mert EZ sem maradhatott ki!!! (balról) Aiji, Lilla, Maya és Oz ^^

Ez itt Aiji a Wasabbi szörny! xD Maya-tan kajájában találtuk, örökbe fogadtuk... de elfogyott xDDDD

És végül, de nem utolsósorban: Hiroki, mert ő sem hiányozhat!

Asszem életem legjobb Conját éltem át barátságos és imádnivalóan ölelnivaló emberek társaságában.

IMÁDLAK TITEKET!!!!!