Csak annyit szeretnék mondani, hogy... áhh nem , nem mondok semmit nem tudom megfogalmazni... még nem. Vagyis, megpróbálom a magam módján megértetni magam. Előre is bocsánat, ha értelmetlenül halandzsázok. Csak tényleg szeretném, ha tudnád, hogy még ha én vagyok az egyetlen ember is akinek fontos vagy, akkor is fontos vagy valakinek. És igen már ott tartunk hogy anyám sem igen áll velem szóba... Nem is baj... Három éve először, ma kaptam sírógörcsöt és nem volt kellemes... Már tényleg ott tartottam hogy felkötöm magam, vagy akármit csak legyen már vége az egésznek... Komolyan meg akarok halni, mert így egyáltalán mi értelme az egésznek? Azt nem mondom hogy már ott volt a kés a kezemben, mert azzal hazudnék. De tudod, tényleg meg akartam tenni... És tudod mi akadályozott meg benne? Az hogy megígértem neked, hogy nem teszek semmi ostobaságot, amit talán később megbánnék... Hálás vagyok hogy visszatartottál tőle, mert nem tudom mi lenne velem nélküled... Valószínűleg akkor már ott feküdnék valamelyik boncasztalon, vagy holtra verve egy árok szélén, vagy tudom is én... Szóval ezzel csak annyit akartam mondani, hogy köszönöm hogy vagy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése