Ha az embereket érzelmekkel jellemezni lehetne, te lennél a reménytelenség, az üresség, harag lennél, ami saját magad felé irányul. Te lennél az, akinek már minden mindegy...
Ha az embereket érzelmekkel jellemezni lehetne, én lennék a remény, a bizalom, és a megbocsátás. Én lennék az, aki nem hagyja elbukni a másikat...
Mit is mondhatnék? Ha a fal ledőlt, és hibásan épült újjá, arról nem feltétlenül te tehetsz. Az a kukucskáló lyuk pedig tudat alatt épült, arra számítva, hogy valaki majd beles rajta és nem hagyja elveszni azt a valakit, aki a fal túloldalán beleragadt abba a sok felesleges dologba, amik nem is hozzá tartoznak igazán. És, hogy nagy a rendetlenség? A rendetlenség mélyén viszont egy hatalmas üres terem van? Hinni szeretném, hogy a rendetlenséget és az ürességet meg lehet szüntetni, ha kitartóak vagyunk. Ezért adtam ma azt, amit adtam. Hogy ezzel az aprósággal kezdetét vehesse annak az üres teremnek a berendezése. Apró lépés, de ez is megteszi úgy hiszem. Ha nem takarítasz ki magad körül, akkor az az apróság el fog veszni, mint bizalmad irántam. Ha kell megveszem a festéket és a kukás zsákokat is, mert szeretném, ha felépülne egy hibátlan de még sem bevehetetlen fal...
Én lennék a legboldogabb, ha akár egy kicsit is élvezhetem bizalmadat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése