2011. január 13., csütörtök

Hogy gyűlölöm-e az embereket....?


Van, hogy valakivel már jó előre lebeszéled hogy nálatok alszik a hétvégén. Ez az illető nagyon sokat jelent és te egész idő alatt arra készültél, arra az egy hétvégére készültél. Bár idegileg instabil voltál az a hétvége tartotta benned a lelket. Mindent beleadtál és igyekeztél nem összeveszni anyáddal, akinek instabilak az idegei és robbanékony. Minden a legnagyobb rendben ment. Aztán két nappal a lebeszélt hétvége előtt anyád utasít: mondd vissza a hétvégét, mert nem csináltál semmilyen házimunkát. Nem érted miért van rád kiakadva, hiszen jóformán otthon sem voltál. És mégis vissza kell mondanod a két héttel előtte lebeszélt hétvégét, mert anyád úgy akarja.
Velem is ez történt a mai napon. Sőt. Ez előtt mindig. Akárhányszor szerettem volna, anyám minden egyes alkalommal keresett egy ürügyet, csak azért hogy jót szórakozzon rajtam. Kezd az az érzésem lenni hogy hobbiból műveli ezt velem. És én nem okulok az esetekből.
Mostanra már odáig jutottam, hogy nem bírom tovább. Elegem volt a családomból, az életemből, az iskolából. Mindenből, ami körülvesz. Eddig bírtam és nem tovább. Csak had üljek még egy kicsit itt lent. Kell egy kis idő mire sikerül majd ismét lábra állnom. Azt hiszem ma végképp összetört az az apró darabka bennem, aki azt hajtogatta, hogy azért ő csak szereti azt a nőt, aki megszült és felnevelt.
Ha még sokáig így kell élnem meg fogok fulladni a bezártságtól. Nem szokásom szórakozni menni. Ha anyám mond valamit azonnal ugrok. Elviselem, hogy rajtam vezesse le a feszültséget, de ez volt az utolsó csepp. És én már nem bírom tovább.
Még egy évig ki kéne bírnom, de ha egész végig ez fog menni, nem tudom képes leszek-e rá.... Ahogy magamat ismerem nem. Bár ez nem meglepő. Nem vagyok olyan erős mint a körülöttem lévők. Én csak sodródok és ha túlfeszítik a húrt bizony nagyon nehéz ismét helyre jönnöm. Néha csak el akarok menekülni úgy minden elől, mindenki elől.

Csak boldog akarok lenni egyszer. Olyan nagy kérés ez? Talán túl sokat várok? Valaki, valaki mondja el nekem, hogy miért, meddig kell még eltűröm a megaláztatásokat, amiknek a központjában anyám áll?

~Łastßreath~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése