2011. február 17., csütörtök

Shot
Egy fiú ül a sarokban felhúzott térdekkel. Arcát könny áztatja. Nem is igazán fogja fel a maga körül felderengő világot. Azt sem tudja hogyan ért haza. Kimerült a sok rohanástól, mindene fáj, ruhái össze-vissza szaggatva. Szülei nem foglalkoznak vele, nem igazán érdekli őket, hogy ilyen későn, ilyen megviselt állapotban ért haza. Folyvást csak veszekednek.
Ő pedig csak ül a sötétben. Testét zúzódások, váraláfutások borítják. Nem mer elaludni, retteg tőle, hogy a borzalmakat újra átélné álmában. Még most is minden porcikájában remeg, minden apró neszre riadtan kapja fel a fejét. Idegességét csak fokozza az óra monoton ketyegése. Egy árny suhan el ablaka előtt. Rajta pedig eluralkodik az ész nélküli rettegés. Ebben a pánikroham közeli állapotban minden elolvadni látszik körülötte. Szédül és hányingere van. Nem tudja, és nem is meri elmondani senkinek mi is történt vele.
Valaki kopog az ajtón. Vendég, ilyen későn? Szülei nem kopognak soha, nem tartják őt annyira. Az ajtóra függeszti tekintetét. Nem moccan, minden apró izma megfeszül a félelemtől. Visszatartja egy végtelen pillanatig lélegzetét, míg a kilincs lassan lenyomódik és az ajtó enged. Elmaszatolódott, piszkos fény szűrődik be a szobába, mely egyre nagyobb sávban festi arany színűre a padlót, ahogyan az ajtó lassan, nyikorogva kinyílik. Valaki áll az ajtóban. Torkában dobogó szívvel kiáltana fel rémületében, de nem jön ki hang ajkai közül. Ő az! De mit keres itt?! A fiú próbálja minél kisebbre összehúzni magát, próbál eltűnni a férfi szeme elől. Minden porcikájával bele akar olvadni a sötétségbe.
Lövés dördül. A fájdalom vakító fehérséggel tör rá. Aztán már nem lát, nem érez semmit. Meleg, sötét massza csorog le a falról, terül szét körülötte. Szemei üvegessé válnak, vonásai kisimulnak, már nem retteg többé.
A férfi bentebb lép. Léptei halkan koppannak a padlón. Leguggol hozzá, kisimít pár tincset izzadt homlokáról. Ugyanezzel a mozdulattal végigsimít arcán és megcsókolja a halott fiút. Elérte, amit akart. A fiú nem lehet többé senki másé... rajta kívül.

~END~
~Łastßreath~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése