ELTŰNÖK EGY IDŐRE, NE KERESSEN SENKI....

Okokat nem mondok.

Az érintett(ek) tudják úgy is, hogy miről van szó.

(Hikaru & Kaoru cosplay, Ouran High School Host Club anime)

'Napot...

Az elmúlt időben, amit, nos nem blogolással töltöttem, mert ezer volt a dolgom, meg kettő, elég sok minden törpént velem.

Nekiálltam nullázni Animeszerepjatek.hu-n, és nem kis meglepetésemre sikerült végig vinnem, úgy hogy csak 2 tartozásom maradt a 24 játékból, az a 2 is csak azért, mert a két személy akikkel játszok, nulláznak szintén. Én örülök azért neki, hogy 3 nap alatt sikerült lefaragnom 11 tartozást. (keveset aludt és hisztis volt)

A nullázásnak köszönhetően lett egy szerkesztőm. *büszke fej* Yama-chan, rendíthetetlenül tartotta bennem a lelket, amikor szélsőségesek voltak az érzelmi ingadozásaim *elszégyelli magát*. Közben ment az élet ASz chat-en is xD Nekiálltam szociális életet élni az oldalon, nem kímélve LÉNY társaimat saját magamtól. Ezáltal Pówni lettem. Ezt egy Hód aggatta rám, aki... nos ez a hód nem más, mint L Lawliet xD (no nem a DN-ból, csak az oldalról és szimplán 'lawliet' a neve ASz-en).

Na nézzük mi történt még~ *gondolkodik*

Nos igen, nekiálltunk (én unalomból többnyire) msn szerepjátékozni Yama-channal, és ezáltal ő lett a Seme-chanom. Azért nem sama, mert még nem elég határozott (csak akkor, ha  napszemüveg van rajta *kuncog*) Majd fejlődik, és talán eléri, hogy ne 'chan', hanem 'sama' legyen xD

Egyébként tegnap itt aludt, csak be kellett érte mennem a városba, hogy idetaláljon xD Nos igen, a tegnapi nap kész volt. Megállapítottunk, hogy borzasztóan Uruhásan viselkedik.

Így történt az, hogy felkísértem a részeg Uruhát a lakására, aki nem talált bele a kulcslyukba még harmadszori próbálkozásra sem. Mikor végre bejutottunk, be b*szta az ajtót és kiterült előtte. "Rest in peace and fly away Uru-kun..." Megnyalta az ajtót. Szerinte finom volt, mondjuk én ebben kételkedem. A lényeg az, hogy a "hűvös" lakáson vártuk a busz indulását. Ő szenvedett, én Monstert ittam. Teljes harmónia xD Aoi, nem segít Urunak, csak nézi, ahogy szenved.... Innen jön az, hogy jellemtelen bunkó vagyok xD

A buszváróban és a buszon viszont elszabadult a pokol. Hogy idézzek abból, ami körülbelül öt percenként újra és újra elhangzott:

- Beszóltál?
- Be. Zavar?
- Zavar, mert te csak egy uke vagy.

- Kuss!

- Ne kussoltass, én vagyok a seme!

- Fogd már be a szád!

- Hallgass asszony!!!

Nos igen. Akkor ezt átugorva, a többit már csak dióhéjban mesélném el, mert nem mindenre emlékszem pontosan, és mert olyan sok minden történt még, hogy lusta vagyok hosszan magyarázva leírni. 

A KÖVETKEZŐKET NEM MAGYARÁZNÁM EL, ELÉG, HA ÉN ÉRTEM ŐKET.... xD

Uruha megitta Aoi összes piáját. De meg ám... És ha Aoi nem lesz akkora alkoholista hogy megigya előle, akkor továbbra is ez lesz...xD Márpedig belőle nem lesz akkora alkesz... xD Akkor Uruha elissza a piáját...

Ó, ami nem öl meg az megerősít. Néztünk egy csomó-csomó képet (szám szerint csak 273-at), minden képen 1 avagy 2 bishi. Nem haltunk meg tőle, de megerősödtünk. Ha valaki ezek után nem hal meg, az tuti halhatatlan lesz xD Ó, igen. Átküldtem neki az összes képet.

- Ezt... mind egyesével kell elfogadni? *hisztis*

- Úgy tűnik...

- Hány kép van?

- 273....

- *nyöszörög*

"Uruha, hagyd a gyereket, inkább hagyom, hogy szétrúgjon!!!" *ijedt fej* XD

"Most miért mondod játszok én vele, legalább nem bánt téged"

 (És Aoi örül a két heti láthatásnak xD) Fájdalmas dolog a gyereknevelés...xD És ha bejön az anyja hogy "Ebből a gyerekből nem csináltok meleget!!! " az még úgy kedves dolog.xD Na igen, ha az anyja nagyon kiakad, akkor abból két heti láthatás se lesz xD (pedig Aoinak nincs is gyereke O.O) Melletünk gyerek épségben nem marad...xD És nem fizikai értelemben..xD Szellemileg tesszük tönkre ="D Mert" ha a GazettE gyerekre vigyáz" abból jó nem sül ki...xD Melletünk gyerek épségben nem marad...xD És nem fizikai értelemben..xD Szellemileg tesszük tönkre ="D Mert" ha a GazettE gyerekre vigyáz" abból jó nem sül ki...xD Kai nem kicsit akadt ki a nap folyamán...xD Reita már lelőtt volna...xD Ruki meg elfutott, mert fél a gyerekektől...xD De mi elvoltunk xD Amúgy Reita csak azért nem csapkodott meg minket, mert túlságosan lefáradt hajnali 1 és 3 között xD "Milyen nagy kezed van? Medve vagy?!" XD Hát igen ettől a mondattól Rei-chan is kidőlt...xD Na meg a többitől. XD

‎- Te vagy Micimackó?
- Én nem eszek olyan sűrűn mézet...
- Nem szereted a mézet? O.O
- De, csak nem vagyok Micimackó... xDXDXD
Meg hát a NoComment mondat: "Ha belenyomod a semébe a szemüveget, az fáj neki..." XD fail

- Játszol veleeem? *Uru-kun csillogó szemekkel pislog*

- Mit játszunk? *pontvonalpont*

- Nem szóltam semmit. ^^" *fejére húzza a takarót*

-  Hát jó. *vállat von* xD

 Na azért vicces volt xD elsőre még legalábbis...xD de úgy a 23. után már kicsit kezdett unalmas lenni xD De azért csak elismételgette változó időközönként xD  

Egyébként Uruha egy medve, és Aoi bement a barlangjába, mert azt hitte nincs ott. Ott volt xD

Történt még egy s más, de azokról most nem beszélek. Majd ha kicsit biztosabbak lesznek a dolgok. ^^

ZENE: Sekaiichi Hatsukoi full ending

Csak mert annyira nagyon imádom *-*

Na, lássuk *leltáraz* 

Mai kép: pipa

Beszámoló: pipa... négyszeres pipa xD

Zene: pipa

Naccerű. Mára akkor nem koptatom tovább a billentyűzetet. ^^

Kellemes napot mindenkinek.

Bai~

~Łß~

Üdv megint.
A következő bejegyzésem siránkozó, öntépdelő, szembesítő hangulatú lesz. Ha hidegen hagy, vagy nincs türelmed/ kedved végigolvasni a saját önsajnálatomat, akkor ne olvasd tovább.

Mélypontra kerültem. Ez a hosszú hétvége cseppet sem volt pihentető számomra. Szembe kerültem önmagammal. Azóta tükörbe se nagyon bírok nézni. Legbelül egy hazug és önző alak vagyok, aki baromi jól színészkedik, hogy mindenki kedvelje vagy sajnálja. Mert rettegek attól, hogy egyedül maradok egyszer. Ezért vagyok önző. Mindenkire rákényszerítem a társaságom, ha akarja ha nem. Valaki észreveszi és megelégeli, valaki pedig nem.

A múlton már nem lehet változtatni, bár szívesen megtenném. Ha nem lennék ennyire magamnak való, sok dolog most nem úgy lenne, ahogy most van.

Volt/van valaki az életemben, aki nagyon fontos volt. Neki tényleg soha nem hazudtam. De bármilyen közel is álltunk egymáshoz, legbelül rettegtem attól, hogy tényleg megismer, és megtudja, hogy milyen is vagyok valójában. Részben ez miatt az elzárkózottság miatt veszítettem el. Elvesztettem a bizalmát, csalódott bennem. Bár ezt akkor még nem értettem, most már azt hiszem jól tudom mire gondolt. Megbánni megbántam. De bocsánatot nem kérhetek, nem arra van szüksége. Bár mostanában néha napján szóba állunk egymással, nem valami biztató a lelki állapota. Úgy érzem, nagy részben miattam jutott erre a mélypontra. Sokkal rosszabb neki, mint nekem bármikor volt. Hánynom kell magamtól.

A péntek délutánt végigbőgtem. Kétségbeestem attól, amit magamban találtam, mert az önzőségen kívül nem találtam semmit. Úgy vagyok, hogy nem vagyok. Kissé ironikus. Undorodni kezdtem mindattól, amit eddig tettem. Sosem volt ekkora halálvágyam. Ha nincs két igazán szeretni való, önzetlen illető már a boncasztalon feküdnék, úgy gondolom. Egyikük Niji volt, akit ha idéznék annyit mondott, amitől végleg elszakadt a cérna: "Te vagy a kedvenc nyomim." A másikuk (bocsánat nem akarok nevet írni) szintén próbált már-már kétségbeesve lebeszélni arról, hogy hülyeséget csináljak. Hálás vagyok nekik, tényleg. Bár ezt is nevezhetnénk önzőségnek. Ha ténylegesen meg akartam volna halni, nem szólok róla senkinek. De beismerem: szükségem volt valakire, akinek (még ha csak felszínességből is) fontos vagyok.

Már nem igazán tudom ki az aki tényleg magamért szeret és ki az aki átlát a dolgokon, mégsem tesz semmit. Nem tudom kinek hihetek, és kinek nem. És mára már mindennél jobban rettegek attól, hogy saját magam miatt maradok egyedül. Nem így kellett volna megszereznem mások szeretetét, most már jól tudom.

Valaki azt mondta nekem, ha beismerem magamnak a hibáimat, az már egy lépés afelé, hogy tegyek ellenük. Remélem igaza van.

Különös, kifacsart álomképek kísértenek még napközben is olykor. Kezdem úgy érezni, hogy lassacskán végleg becsavarodok. Ha tükörbe nézek, nem azt látom, amit látnom kéne, s néha elbeszélgetek saját tükörképemmel, ha nincs körülöttem senki.

Rengeteget fáj mostanában a fejem, és nem használ neki semmiféle fájdalomcsillapító. Nem is olyan eredetű a fejfájásom, amit gyógyszerrel el lehetne űzni, de erről most még nem beszélhetek.

Néha jól lenne még közel lenni hozzá, mint ha mi sem történt volna. Álmaimban sok, vele közös emlékem tér vissza mostanában, és néha könnyes szemmel ébredek fel. Fáj még...

~Łß~

Medusa és Dr. Stein (SoulEater)

No, üdv. akkor írnék pár dolgot csak, hogy ne érezzem spenótnak magam, amiért ritkán blogolok.

Akkor lássuk.

Łastßreath  ez a név egy (bármilyen hihetetlen) dal címéből ered. Aki ismeri az Evanescence együttest, az már tudja is, melyik dalról van szó. Az egyik kedvencem az a szám, és gyönyörű, érdekes szövege is van. No de, barátoknak csak Aoi-chan. :P

Magamról elég annyi, hogy már kölyök korom óta imádok írni. Korántsem vagyok tökéletes, de részben ezért (nagy részben pedig a szórakozásért) regisztráltam fel egy szerepjáték oldalra. A yaoi-t lassan négy éve hozta össze velem a sors, és azóta elválaszthatatlan jó barátok lettünk. Más műfajokban is alkotok, ha úgy hozza az élet, de a fő szerep mindig a yaoi-é marad. Nem mellesleg imádok verseket is írni, a blogomat lentebb megtaláljatok, ha érdekelne esetleg néhány közülük, de ide is szoktam felrakni egyet-egyet.
A jellemem eléggé kiszámíthatatlan. Néha komolytalan, néha túl komoly, néha hisztis, gyakran elvont, ábrándozós, nem a valóságban élő típus vagyok. Mostanában depresszív és ingerlékeny a hangulatom. Képes vagyok elszomorodni apró dolgokon (vegyük példának a napnyugtát). Eléggé morbid és elvont a gondolkodásom. Emelem kalapom azok előtt, akik hosszú távon elviselnek. ^^

Ennyi.

Bai~

~Łß~

Üdv.

Mostanában elvont a kis fejem világa. De találtam játszótársat kis őrületem levezetéséhez. Hoguho, Animeszerepjáték.hu-ról. Van egy karakterem, akit elmegyógyintézetben ápolnak. Vonzódik a vérhez. Hogu karaktere a doktor, aki először is megismerni akarja, hogy aztán segíthessen rajta. Íme egy kis részlet:

"- Mit álmodtál?

- Vöröset – mondja kissé elmélázva. – Nagyon szép volt. Egy lomb nélküli fekete fán lógott egy ember, aki a saját zsigereivel akasztotta fel magát. És énekelt. Egy altatót énekelt, amit én nem ismerek. És alatta nagy tócsában volt a vér. A fa gyökerei hiába nyújtóztak, nem érték el. És az ember tovább énekelt. – Vér, vér és vér. Vonzódik hozzá, mintha ehhez kötné minden kellemes emléke… vagy egyáltalán a legtöbb emléke? – Nem voltak szemei. És az üres szemgödrökből is úgy patakzott a vér, mintha sírna. Talán sírt is. Szomorú volt az a dal.

- Na, és miről szólt a dal?

- Nem tudom. Nem ismerem...

~*~

- Végre felébredtél – mondom komoran, majd egy halk sóhajjal kiropogtatom az ujjaimat.

Mondani készül valamit… nyilván az álmával kapcsolatban, de én megelőzöm. Végül is nehogy ráunjon a helyzetre. Ahogy elnézem, a változatosság élteti és a szabadság… Legalábbis az alapján, amit róla olvastam és láttam, ezt sugallja.

- Várj! – pattanok fel a székből, és, magammal rántva az ülőalkalmatosságot, az ágya előtt lévő szabad területre pördülök, immár vigyorogva. – Ki akarom találni – mondom határozottan, mintha csak a művész lennék a színpadon, míg Aiya a mélyen tisztelt és imádott közönség.

A fiú kíváncsian várja, mivel rukkolok elő, mire halkan elkuncogom magam, majd egy széles gesztussal a székre csapom az egyik lábamat és a térdemre könyöklök.

- Rómeó épp szerelmet vall Júliának – mutatok fel a képzeletbeli erkélyre, mintha a csodás nőt csodálnám. -, mikor elered az eső… Csakhogy nem vízcseppek hullnak az égből, hanem vér. Sok, sok vér. – Fél szemmel rá pillantok, s csak elvigyorodok az értetlen tekintetén. – A mesés Verona vérben ázik, a katonák pedig az utcán hevernek, kifordult belekkel és szervekkel. Minden vörös, mindent eláztat a skarlát vér, vér, vér, vér… - Szavaimat egyre szélesebb gesztusokkal toldom meg, majd az utolsónál lenyugszok, és elkomorodva nézek Aiyára. - Nos, Shakespeare a halálba sírhatja magát, mivel két főhőse nem úgy hal meg, ahogy ő tervezte – veszem le a lábamat a székről. – A híres, hősszerelmes Rómeó egy fán végzi, a zsigereivel felakasztva, miközben testéről kövér cseppekben csorog a vér, akár hajnalban a friss, hűsítő harmat. Dalt énekel, szomorút… Olyat, amit te nem értesz, pedig talán épp neked szól, avagy… az eső idézőjének… Júlia pedig… hmm… - Erre nem gondoltam, és most kissé elbizonytalanodok. Néhány pillanat erejéig megtámaszkodok a széken, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve az ágyhoz lépek, és lenyomom a párnára Aiyát.

Nem menekül… Túlságosan meg van lepve, bár látszik rajta, hogy egyre érlelődik benne az agresszió, így nem szorítom le a kezét, csupán a párnára könyöklök, kezeim közé zárva a fejét.

- Júlia, hmm? – kérdezem révetegen tekintve a sötét íriszekbe, melyekből most mintha némi zöldes árnyalatot lehetne kivenni. Mindegy is, egyszerűen szépek. – Júlia az erkélyen van, fedett helyen. Lett egy macskája, akit… Dinamónak hívnak, és csak várja, hogy végre elálljon a véreső. Mit gondolsz? Mikor fog abbamaradni?"

Nagyon megszerettem ezt a játékot. (Nemsokára rohanok is reagot írni hozzá, bár még csak nemrég kaptam én is.)

Zenét is tudnék ajánlani. Mostanában ez bűvöl el teljesen. Gyönyörű szövege van, Amy hangját meg eleve imádom: Evanescence - Even in Death

Nemsokára év vége. Holnap lesz a lezáró értekezlet. Ha Ördög is úgy akarja, nem bukom meg semmiből.

Pénteken -bár borzasztóan meglepődtem rajta én magam is- anyám felvetette az ötletet, miszerint nem akarok-e valahova egy tetoválást. Felbuzdulva az ötleten, kapva kaptam az alkalmon. Nem volt nehéz eldöntenem mit és hova akarok varratni. Ha kész lesz felkerül a fotó ide is, és el lesz magyarázva, hogy miért pont azt varrattam bele a bőrömbe.

Újonnan fekete a hajam. Egyrészt mert meguntam a vöröset, másrészt pedig a vörös borzalmasan néz ki, ha elkezd kikopni a hajból. A fekete (elfogultság) szerintem jobban áll. Úgy érzem mostanában kissé hosszabbra van engedve a pórázom. Gondolom anyám is kezd rájönni: nem kezelhet örökké apró gyerekként. Persze gyerek vagyok még, de sem neki sem nekem nem jó hosszú távon, hogy meg akar fojtani a négy fal között.

Mára elég ennyi belőlem. Helyzetjelentés vége.

Bai~

~Łß~