"Kedves Barátom,aki olvasod e sorokat!
Sokszor érzi magát az ember elveszettnek,magányosnak ebben a rohanó,nagy világban! Néha még felnôttként is szívesen futnánk sírva édesanyánk ölébe hajtani fejünket.Biztosan Te is éreztél már így! Abban az állapotban egy ölelés,egy tanács,egy mosoly vagy egy kedves szó rengeteget segíthet! Van egy hely ma még ezen a világon, ahová felnôttként is visszatérhetsz emlékezni,ha elvesztél,tanácsot kérni,ha döntésképtelen vagy,egy ölelésért,ha magányosnak érzed magad! Ahol minden ember szíve egy ritmusra dobban. Ahol belépsz az ajtón,s életvidám apró gyermekek futnak veled szemben a folyosón papír pillangókat kergetve,s a szíved megtelik szeretettel. Végigsétálsz az aulán,s a régi ismerôs és ismeretlen arcok mosolyogva köszöntenek! S azt érzed: HAZA értél!A lépcsô tetejérôl megpillantod "Anyácskát",ki éveken át bíztatott,s dorgált ha kellett és ki még ma is úgy ölel magához,s köszönt Téged,mint azon a napon,mikor apró gyermekként elôször lépted át remegô lábakkal az épület köszöbét. Egyszercsak karonragad egy ismeretlen "testvéred" s átölel egy egész család,s vidáman énekelnek neked,s veled! Az ismeretlen ismerôs család szeretettel tölti meg a szíved! Csodálatos érzés! Engednéd,hogy elvegyék tôled??! Mert minket most az OTTHONUNKTÓL akarnak megfosztani! Segíts nekünk,hogy ne vegyék el tôlünk az OTTHON MELEGÉT és hogy még sok ember,akinek talán igazi családja sosem volt,érezhesse ezt a szeretetet és törôdést! MERT ITT,MINDENKI ÖNMAGA LEHET!!" /Tóth Viktória/
Ezekkel a szavakkal minden ki is van fejezve, amit a kaposvári Toldi Lakótelepi Általános Iskola és Gimnázium tanulói, tanárai éreznek. (Talán még azok a szülők is akik ide járatják a kicsiket.)
Sajnos eléggé rosszul megy most minekünk. Hogy miért? Had másoljak be néhány linket, arról, hogy mi is történik a mi nagy családunkkal mostanában:
(Időrendi sorrendben valahogy így nézhet ki a dolog)
Mi nem adjuk fel! Nem áll szándékunkban a névváltás sem!!! A FaceBook közösségi oldalon nyílt csoporthoz Harc a TOLDIÉRT! bárki csatlakozhat, aki akár csak egy kicsit is átérzi mit érezhetünk.
Továbbá szerdán lesz egy Toldi-est szerű rendezvényünk, mint amolyan csendes demonstráció. Sokan fellépnek a mostani illetve a régi diákok közül. Én is szavalni fogok, azaz verset mondani. Méghozzá saját versemet, amit erre az alkalomra írtam. Valójában Sárközi György - Virágok beszélgetése című versét szerettem volna elmondani, de osztályfőnököm azt kérte, inkább a saját magam által írt verset mondjam el. (Amit ha nem bánjátok be is másolnék)
Egyek vagyunk még
Elvenni valamit, ami az életet jelenti,
Elsiklani valaki álmai felett.
A mi szívünk, értsd meg: Nem ezt érdemli!
Kérlek, ne mondj nekünk nemet!
Kapar a torkom a ki nem mondott szavaktól,
Térdre rogyom, némán sikoltok.
Úgy rettegünk mi mind a holnaptól,
De szívünk még egy emberként dobog.
Még nem szűnhet a világ, még egyek vagyunk!
Egy emberként zúg a tömegben szavunk.
Nem szakíthat szét a zord idő hava,
Nem ez volt számunkra az utolsó vacsora.
Nézz reánk zord szemeddel,
De ne sújts le ránk kezeddel!
Halld meg a szélben reményteli dalunk!
Nézd meg: MI egyek vagyunk!
Nos. Én szívből remélem, hogy nem lesznek hiába valóak az erőfeszítéseink. :)
Mára ennyi belőlem, de majd még jelentkezek a fejleményekkel.
~Łastßreath~
